Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
A KORMÁNY PARASZT POLITIKÁJA 1849-BEN A paraszti igények jelentkezésének ilyen jámbor formái mellett azonban akadnak példák már a koratavaszi időszakban arra is, hogy a parasztok ténylegesen is érvényesíteni próbálják igényeiket. A Gömör megyei Oláhpataka község lakói március folyamán az úrbéri szabályozások során Andrássy Károly gróf által elragadott földjeikért indultak harcba. Eltiltották a jószágigazgatót »azon rétek és földek míveltetésétől, mellyek az úrbéri szabályozás előtt az ő kezeiknél voltak«, tudtára adták, »hogy azokat elfoglalják s az erdők közt volt, de azokhoz az említett úrbéri úton visszakapcsolt irtásokat, mellyek már fával benőttek, kiirtani fogják, ső még a határbeli legeltetést is eltiltják s mindent az úrbéri szabályozás előtti állapotba visszahelyeznek«.134 Tiszabő községben Bangya őrnagy februárban azzal buzdította a népet felkelésre és a Cibakházán állomásozó Mesterházy őrnagy alakulatához való csatlakozásra, »hogy a kir. kisebb haszonvételek iránt oly rendelkezést ten, miszerint a regálék használatában minden lakosok különbség nélkül részt vehetnek«. A község népe derekasan ki is vette részét a Tisza-vonal védelméből, a helybeli birtokosok azonban panaszt tettek a kormánynál Bangya ellen, hogy »rendelkezése által a rendetlenségre különben is hajlandó népet felizgatta« . Bangya hamarosan meg is kapta a dorgálást, hogy »illy polgári kérdésekben, mellyeknek hibás felfogása képes a legnagyobb zavart előidézhetni, az intézkedésekbe ne avatkozzék, hanem bízza azokat a környéken működő kormánybiztosokra«.135 A Békés megyei Bánkúton földfoglalások történnek a koratavaszon : a lakosok önkényesen művelés alá veszik az uradalom földjeinek egy részét.136 így mutatnak már a korai jelek is arra, hogy a parasztság követelései távolról sem maradnak meg az április 19-i rendeletben érintett határok között, hogy a régi igények a majorsági telkek felszabadításterett él korábbi rendezések során elszenvedett sérelmek jóvátételére és a regáléjogok gyakorlására továbbra is fennállanak. Ezek a követelések jellemzik a parasztságnak azt a második, az előző évinél lényegesen gyöngébb, de mégis eléggé általános jellegű támadását, mely május—június folyamán bontakozik ki s elsősorban az ellenség uralma alól felszabadult területeken mutatkozik, így mindjárt a két hadsereg közötti peremterületen, Heves megye földjén követelésekkel lép fel a nép különösen azokban a falvakban, amelyek az időnkénti népfelkelésekből a legjobban kivették a részüket. A lakosok elfoglalják Károlyi György gróf jószágait, önkényesen orvosolják a régi legelősérelmeket, megkezdik mindenütt a bormérést stb.137 Hasonló mozgalmak jelentkeztek Zemplén megye déli részein is. Innen Cseley János alispán jelentette június 13-án a Belügyminisztériumnak, hogy »a megyének Sajó és Tisza partján levő némely helységeiben tulajdonba vágó legelőfoglalások, erdőpusztítások, halászati jog elfoglalása s nemzetőri kihágások« történtek s ennek az oka az volt, hogy »vidékünk e legmagyarabb népe a tisztikarnak táborba szállásakor erélytelen tisztviselők által szabad fékre volt bocsátva« ; a kiküldött bizottság a népet »a kellő rendre s törvényes engedelmességre visszahozta« 134 Uo. 80/1849. sz. 135 Az ОЫВ intézkedéseit 1. KÖM XIV. 565. 1-on , a részletekre 1. Balogh György tanulmányát : Heves megye népe az 1848/49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratában. (Az egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve I. 1955. 348. s köv. 1.) 136 L. erre Nagy Zsigmond intéző máj. 6-i levelét Wodianer Sámuel birtokoshoz. (Közli V. Waldapfel E. : A forradalom és szabadságharc levelestára, III. köt. 307. s köv. 1.) 137 V. o. Balogh György id. tanulmányának erre vonatkozó megállapításaival.