Századok – 1956

SZEMLE - Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai (Ism. Borus József) 473

SZEMLE ban. Itt önkéntelenül kínálkozik az összehasonlítás 1848 — 49 telének sok vonatkozásban ugyan eltérő, de több lényeges ponton hasonló problémáival. Most azonban Kossuth az egész hadvezetés irányítása helyett — ami akkor sem valósult meg teljesen! — egyes hadvezérekkel próbálkozik, de Görgey seregében nincs ott Csányi, és a kormányzó nem tud sem Bem, sem Perczel győzelmeire támaszkodni, mint azt 1848 —49 kritikus terén a Honvédelmi Bizottmány elnöke tette. Az akkori határozott utasítások és követelések helyett most Kossuth javaslatokat és óvatos kéréseket intéz a hadvezérekhez, de a kormánybiztosok a Belügyminisztérium, azaz Szemere felügyelete alatt állanak, s így nincs meg a kormányzói akarat végrehajtását biztosító szervezet. De nincs ott Kossuth mellett a baloldal sem. Madarász László neve érdemben június 22-én fordul elő utoljára, egy közelebbről nem ismert ügy kapcsán (572. 1.), és mint újonnan megválasztott képviselőé július 2-án (639. 1.). Nincs azonban anyag a bal­oldalnak 1849 májusi, majd augusztusi kísérleteire a Kossuthtal való megegyezésre, illetve Perczel diktátori kinevezésére, amiről mindezideig csak Perczel nyomtatvány­gyűjteményéhez fűzött megjegyzéseiből tudunk (OSzK kézirattára, Oct. Hung. 616. sz.). A baloldallal való kapcsolat szinte teljes megszűnése is komoly szerepet játszott abban, hogy a hadsereget, elsősorban a Görgey vezette fősereget sem Kossuth, sem a kormány nem tudta a kezében tartani, éppen a legdöntőbb időszakban. Az aradi várból augusztus 9-én délután 4 órakor Kossuth utasította Cserey alezredest a kóborló tisztek letartóztatására (839. 1.). Másnap délelőtt a minisztertanács jegyzéket fogalmazott Paskievicshez, melyben a Habsburg-dinasztia elleni harc hatá­rozott hangoztatása mellett ugyanilyen határozottan ajánlották fel a trónt a cári uralkodó­ház valamely tagjának. E jegyzék nagyobb részét Kossuth fogalmazta, de elküldésére már nem került sor (839. s köv. 1.). Ugyanaznap este Kossuth magához kérette Görgeyt, de megbeszélésük eredménytelenül végződött. A temesvári csatavesztés másnap, augusz­tus 11-én hajnalban érkezett hírére azután Kossuth Görgeyt főparancsnokká nevezte ki, s egyben felhatalmazta a Paskieviccsel való további egyezkedésre (843 — 44 I.). Görgey azonban teljhatalmat követelt magának, s Csányi, Vukovics és Aulich miniszterek indítványára e követelésre augusztus 11-én délután 2 órakor Kossuth elküldte a Görgey számára valóban teljhatalmat jelentő újabb meghatalmazást : ,,.­.. a nemzetgyűlés megbízásából eddig általunk gyakorlott polgári és katonai legfőbb kormányzási hatalmat ezennel Tábornok Úrra ruházom ..." Ugyanekkor megszületett a nemzethez intézett utolsó, szomorúhangú kossuthi kiáltvány is : ,,A szerencsétlen harczok után, a mellyek­kel Isten a legközelebbi napokban meglátogatta a nemzetet, nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harczát siker reményé­vel folytathassuk ..." (845 — 46. 1.). A függelékben közölt 37 irat az Országos Honvédelmi Bizottmánynak az előző két kötetben megjelent anyagát egészíti ki. Barta István az előszóban maga mondja, „természetesen továbbra is fennáll még a lehetőség, hogy ismeretlen anyag kerül elő, különösen azokról a területekről, amelyeken az iratok szétszóródása, elkallódása foko­zottabb volt" (9. 1.). Véleményem szerint ilyen anyagok előkerülése elsősorban vidéki levéltárakból várható, valamint levéltárrendezés eredményeként, s itt-ott a már kiadott anyagban is lappanghat még valami. Nemrégiben az Egri Állami Levéltárban folytatott kutatás alkalmával az 1849. január 1-től április végéig terjedő anyag átnézése során 7, eddig ismeretlen Kossuth-iratra bukkantam, melyek között fontos ügyekre vonatko­zók is vannak. A Hadtörténelmi Intézet levéltárában, a Kriegsgericht anyagából a napokban került elő Kossuth június 26-án, Krain alezredeshez sajátkezűleg írott hosszabb levele. E levél válasz Krainnak június 25-i, Barta által (580. 1.) ismertetett levelére, s rendkívül pesszimista hangon íródott. A pesszimista hang Kossuth jóval korábbi iratai­ban is előfordul, így az április 23-án Ludvigh kormánybiztoshoz írt levélben (90. 1.), de a Krainhoz írt levél sokkal borúlátóbb , inkább a Teregováról Bemhez augusztus 14-én írt francia nyelvű levélhez (851. 1.) hasonlít. Kossuth így kezdte Krainhoz intézett leve­lét : „Megütközéssel olvastam alezredes úr levelét, s egy újabb adat arra, hogy állásomat halálból megutáljam mert a hadsereg tiszti kara körében olly méltatlan szenvedel­mességeket tapasztalok mellyek velem igazán az életet is megunatják, minden esetre pedig az emberek iránti becsülésemet nagyon megingatják ..." (Hadtört. Int. K­. 1848/49. 10/595/1/2.) Ugyancsak a Hadtörténelmi Intézet levéltárában a Generalkommando rendezés előtt álló anyagából is került elő Kossuth-iratok jelzete, s van ilyen irat az Intézet film­tárában a Román Népköztársaságból kapott Csányi-anyagban is. A helytörténeti mun­kákban rejlő lehetőségeket mutatja végül az Oláh György által a „Békésvármegye 1848 — 49" H. kötetének 153. oldalán közölt január 9-i Kossuth-rendelet Hadik ezredeshez a szegedi népfelkelésre vonatkozóan, amely a Barta István által az előző kötet 71—72.

Next