Századok – 1957
Szemle - Toscano; Mario: Origine e vicende diplomatiche della seconda guerra mondiale (Ism. Zsigmond László) 411
Franciaország később is főleg a pénzügyi segítség forrását jelentette. Sem a japán háborúban, sem balkáni politikájában Oroszország nem érezte a francia támogatás különös érvényesülését. A francia—orosz szövetség különös hatásai csak az első világháború idején kezdtek tulajdonképpen érezhetőkké válni, éspedig főleg katonai téren. A két világháború közötti időszakban a francia diplomácia visszatért a keleteurópai nagyhatalommal való megegyezés gondolatához. Az 1935-ös francia—szovjet szerződés alkalmas alap volt a német agresszió megelőzésére és talán arra is, hogy annak az európai kollektív biztonságnak a kiindulópontjául szolgáljon, amelyre a szovjet kormány és olyan leváló államférfi törekedett, amilyen L. Barthou volt. A francia—szovjet szövetség története megmutatta, hogy Párizs sorsa mennyire össze van kapcsolva az ukrajnai városok sorsával. A francia—orosz kérdés jelentősége éppen ezért nem csupán történelmi probléma, hanem az aktuális politika számára is rendkívüli jelentőségű. GONDA IMRE MARIO TOSCANO ORIGINE E VICENDE DIPLOMATICHE DELLA SECOND A GUERRA MONDIALE .(Relazioni V., 1—51. 1.) A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ EREDETE ÉS DIPLOMÁCIAI ESEMÉNYEI Mario Toscano olasz professzor, a diplomácia történetének ismert és tekintélyes művelője előadása bevezető részében igen széleskörű áttekintést ad a kérdés irodalmáról, nem elégszik meg puszta felsorolással, hanem értékeli is az egyes műveket és dokumentumköteteket. A követelmény, melyet a két világháború közötti időszak diplomáciájának a történetével foglalkozó tudósokkal szemben felállít, magas, de helyes. Teljesen jogosultan teszi fel bevezető soraiban a kérdést: miután „az emberiséget sújtó konfliktusok között a legsúlyosabb kétségtelenül a második világháború volt", vajon eleget tettek-e a történészek azirányú kötelezettségüknek, hogy a történeti igazság jegyében feltárják a kiváltó okokat. Amidőn "a történetírás művelőinek a figyelmét ennek a nagy feladatnak az elvégzésére Toscano figyelmeztetése alapján külön is felhívjuk, hozzá kel tenni, hogy nemcsak szűkebb értelemben vett szakmai teendőről van szó. A második világháborút előidéző tényezők kikutatása, tudományos módszerekkel való elemzése és bemutatása nem szolgálhatja csupán azt a célt, hogy a múltat elénk tárja, feladata, hogy segítsen végleg legyűrni a háború romboló erőit és hatékony fegyver legyen a békéért folyó világméretű küzdelemben. Ennek a felismerése csendül ki Toscano professzor referátumának befejező soraiból, amidőn reményét fejezi ki, hogy lezárul az a drámai sorozat, amelynek legutolsó szörnyű felvonása a második világháború volt. A referátum — ami az 1933—1939 közötti időszakot illeti — sokoldalúan és igen gondolatébresztően taglalja a második világháború diplomáciai előzményeit. Helyesen mutatja meg, hogy milyen nagy lehetőségeket nyújtott volna az agresszió erőivel szemben a kollektív biztonság rendszerének kiépítése és megszilárdítása. A fasiszta Németország felelőssége mellett hangsúlyozza a Mussolini által képviselt irányvonal bűnösségét. Igen figyelemre méltóak azok a megállapítások is, melyek utalnak Anglia és Franciaország kormányköreinek az agresszorok irányában tanúsított — rosszabb értelemben vett — megértő magatartására. A referátum leszögezi a müncheni politika káros voltát, utal annak végzetes következményeire, melyek végső fokon a második világháborúhoz vezettek. Igen tanulságos, de a fenti részlethez viszonyítva elnagyoltnak tekinthető a referátumnak az a része, amely az 1939—1945 közötti időszak problémáival foglalkozik. Ha eddig is nélkülöztük az Amerikai Egyesült Államok felelősségének a felvetését a második világháborúval kapcsolatban, úgy a továbbiakban már nem egyszerűen mulasztásról lehet beszélni, hanem olyan kísérletről, amely annak elmosására törekszik. A referátumot az Amerikai Egyesült Államok külpolitikáját illetőleg túlzott megértés, úgy is mondhatnók : elnézés jellemzi. Feltűnő, hogy az előadó sehol sem utal a versailles-i békeszerződés-rendszer kiegészítőjére , a washingtoni egyezményrendszerre, amely a