Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAGYAR, RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 47 Albertet párthívei 1437. december 18-án Pozsonyban megválasztották királynak.2 Maroknyi kis csoport volt, amely hivatva érezte magát a trón felől dönteni, súlya azonban mely nagy, hogy határozatának érvényességét senki kétségbe nem vonta. Megyei követek a tanácskozáson már csak azért sem jelenhettek meg, mivel idő sem volt, hogy Zsigmond halála (dec. 9.) után a kilencedik napra össze lehessen őket hívni. Sem ők, sem a köznemesség tömegei nem igényelték, hogy megkérdezzék őket, sőt még az előkelők zöme, számra nagyobb része is belenyugodott, hogy Albert pártja gyorsan befejezett tények elé állítsa. A párt kihasználta az alkalmat, hogy Albert számára simán biztosította a koronát s támogatásának ellenértékét azonnal behajtotta. A feltételek, amelyeket az új királlyal elfogadtatott, meggyőzően tanúsítják, hogy kiknek kezében volt a hatalom s azt miként szándékoztak gyakorolni, de egyszersmind azt is, hogy Zsigmond uralkodásának eredményeit félretolva óhajtották az államot vezetni. Nem egyszerűen azt hangsúlyozzák tehát, amit még Zsigmonddal 1387-ben megfogadtattak,hogy t.i. mindenkit meg kell tartani régi szabadságaiban és biztosítani számára változtatás nélkül a jó szokások uralmát, hanem egyenesen kötelességévé teszik Albertnek, hogy az ország régi törvényeit és szokásait az országlakosok szabadságait visszaállítsa, a változtatásokat és csak újólag intézményesített káros szokásokat pedig eltörölje. Az összehasonlításból nyilvánvaló, hogy Zsigmond reformjait kell Albertnek megtagadnia. Az itt általánosságban említett káros újítások közül egyet külön is kiemelnek a választási feltételek. Eszerint a klérus tagjainak visszaélésszerűen nemrégtől fogva meghonosított adóztatását a király megszünteti s ezzel az egyházak és egyháziak mentesülnek az adófizetéstől. Ha figyelembe vesszük, hogy Albertnek meg kellett ígérnie : megüresedő egyházi javadalmakat nem foglaltat le világiakkal, sem ily foglalást meg nem enged, nem maradhat kétségünk, hogy Zsigmond félévszázados uralma legpozitívabb eredménye, egyházpolitikája számottevő részének felszámolását jelenti a régi állapot visszaállítása. Mint ismeretes, Zsigmond függetlenítette koronáját a pápaságtól, otthon pedig a klérust az állami érdekek szolgálatára kényszerítette s ezzel nagymértékben előmozdította, hogy országa önálló, saját erejére támaszkodó modern állammá kezdjen fejlődni. Az eredmény az első vonatkozásban úgy nyilvánult meg, hogy a pápa elveszítette rendelkezési jogát az egyházi javadalmak adományozása, a püspöki és érseki székek betöltése felett, továbbá korlátozódott bírói jogköre s így lényegesen csökkent Magyarországból száz- 2 XVI. századi másolatból kiadta Woetry, W. : König Albrecht II. (1437—1439.) (Prager Studien aus dem Gebiete der Geschichtswissenschaft. Heft XH—XIII.) Prag, 1907. II. k. 146. s köv. 1. Fraknói V. szerint (Az első Habsburg-király trónrajutása Magyarországban. Századok 1913. 258. 1.) teljesebb szövegük olvasható müncheni és melki XV. századi codexekben. 3 Pór A. — Schönherr Gy.: Az Anjou ház és örökösei. (Szilágyi S. : A magyar nemzet története III. k.) Budapest, 1895. 610. 1. V. ö. Szabó D. : Küzdelmeink a nemzeti királyságért. 1505—1526. Budapest, 1917. 11. 1., Fraknói V. : A magyar királyválasztások története. Budapest, 1621. 56. 1. 4 Wenzel G.: Magyar diplomáciai emlékek az Anjou-korból. I—III. k. (Monumenta Hungáriae Historica. IV. oszt. I—III. k.) Budapest, 1874—1876. III. k. 621. 1. 6 . . .antiquas leges et consuetudines . . . ac libertates ... ad priorem suum statiun et modum . . . reducemus et reintegrabimus et reformabimus . . . Item novitates et nocivas consuetudines introductas abdebimus et destruemus. Wostry, i.m. II. k. 146. 1.