Századok – 1960

Vita - Dolmányos István: A Nagy György-féle köztársasági mozgalom néhány vitás kérdéséről 668

668 DOLMÁNYOS ISTVÁN Nagy állítólagos félszét a forradalomtól s a választójog elhanyagolását fentiekben érintettem. Végül helyszűke miatt még csak arról a megjegyzésről, hogy kritikám óvatos volt és nem teljes. Mindkét jelző helytálló, de nem megrovó mellékzöngével. Csak vázlatosan ismer­t tárgyról teljes kritikát írni nem lehet, óvatosságot parancsol az írói felelősség­érzet. Egyébként Dolmányos vitaírása mind személyileg, mind tárgyilig komoly, értékes írás. Személyileg egyrészt azért, mert kemény kifejtését azzal a kijelentéssel végzi, hogy adatait nem az én érvelésemmel szembe, hanem csupán amellé állítja (a kiemelés Dolmá­nyostól). Tárgyilag meg azért, mert nagyban hozzájárult a következő évek történelmi jelentőségű izgalmas drámája egy rövid, de nem jelentéktelen előjátékának megisme­réséhez. KRISTÓF GYÖRGY A NAGY GYÖRGY-FÉLE KÖZTÁRSASÁGI MOZGALOM NÉHÁNY VITÁS KÉRDÉSÉRŐL Három évvel ezelőtt a Századokban néhány megjegyzést fűztem Kristóf György­nek a köztársasági mozgalomról írt problémafelvető cikkéhez. A tanulmány alapgondola­tával egyetértettem és egyetértek: Nagy Györgynek és társainak a magyar függetlenségért és a köztársaságért vívott harca haladó hagyományaink sorába tartozik. Mégis kifogá­solnom kellett, hogy a mozgalom történeti szerepének értékelésénél Kristóf György egyál­talán nem érintette a nemzetiségi kérdést, valamint az osztályjelleg és tömegbázis prob­lémáját. Enélkül pedig igen fontos körülmények maradnak homályban, amelyek lénye­gesen befolyásolták a köztársasági mozgalom fejlődését. Észrevételeim közlésekor az a szándék vezetett, hogy némileg előmozdítsam Nagy György pályafutásának életszerűbb, az ellentmondásokra is rámutató és éppen ezért a mai nemzedék számára hasznos tanul­ságokat nyújtó történeti feldolgozását. Őszinte örömmel tölt el, hogy a cikk szerzője nemcsak válaszra méltatja soraimat, de újabb fejtegetései során már foglalkozik a mozgalom nemzetiségpolitikai megnyilat­kozásaival, szükségesnek tartja a társadalmi arculat vizsgálatát, mérlegeli a párt válasz­tójogi célkitűzéseinek értékét és megkérdőjelezi Nagy György alkotmányos illúzióit. Csak az elismerés hangján lehet szólni arról az önkritikus magatartásról, amellyel Kristóf György kutatásai alapján helyesbíti előző cikkének tárgyi pontatlanságait. Újabb adatai szintén eredményesen járulnak hozzá a mozgalom történetének felderítéséhez. Álláspontjaink tehát egyes kérdésekben közeledtek egymáshoz. Ennek ellenére a véleménykülönbség több ponton megmaradt, sőt bizonyos fokig jobban kisarkosodott. Itt további eszmecserére és bizonyításra van szükség. Mielőtt a tulajdonképpeni vitás kérdésekre térnék, válaszolnom kell Kristóf Györgynek arra az általános jellegű ellenvetésére­, amely szerint bírálatom csupán a saját maga által már eleve bevallott fogyatékosságokat érintette. A szerzőnek akkor lenne igaza, ha megjegyzéseim a vita alapját képező cikkben foglalt történelmi tényanyag elég­telenségét, forrásbázisának hiányosságait, vagy a kutatás kezdetleges állapotát tették volna szóvá. Ettől azonban tudatosan tartózkodtam. Figyelembe vettem — amit maga is jelzett, de ami egyébként is kézenfekvő volt —, hogy munkája közben forráshiánnyal küzdött. Emellett úgy gondoltam, hogy az ilyen természetű észrevételek megtételére a mozgalom történetének más kutatói az illetékesek. Csupán arra szorítkoztam, hogy a cikkből kirajzolódó értékeléssel kapcsolatban fejtsem ki véleményemet. Hozzászólásom címében is ezt domborítottam ki. Az értékelés tekintetében pedig Kristóf György semmi­féle fogyatékosságért sem kért előzetes elnézést az olvasótól. Nem utalt arra, hogy Nagy­ György és a mozgalom nemzetiségpolitikai állásfoglalását később, illetve másutt kívánja részletezni, nem vetette fel a köztársasági politikusok tevékenységében megfigyelhető következetlen demokratizmus problémáját stb. A szerző anyagkezelésének, szemléletének meghatározott irányban jelentkező kedvezőt­len hatására kívántam rámutatni. Termé­szetesen az értékelés mindig kapcsolatban áll a történelmi események tényszerű feltárá­sával. A tényanyag ismeretének bizonyos minimuma nélkül még legnagyobb vonásokban sem lehet felvázolni egy politikai irányzat szerepét, jelentőségét. A szóbanforgó minimu­mot azonban — s ezt nyilván Kristóf György sem vonja kétségbe, mert különben nem tette volna közzé írását — tartalmazta a munka. Annál inkább, mert a szerző a történelmi fejte­getéseken túl kortársi visszaemlékezésekkel is szolgál az olvasónak. Nagy Györgyről nem­csak mint politikusról, hanem mint egyetemi kollégájáról is megemlékezett. Ebben az

Next