Századok – 1963
Vita - Kristóf György: Végszó a Nagy György-féle köztársasági mozgalom ideológiájához 165
VÉGSZÓ A NAGY GYÖRGY-FÉLE KÖZTÁRSASÁGI MOZGALOM IDEOLÓGIÁJÁHOZ Dolmányos István vitacikkére, a Nagy György-féle köztársasági mozgalom néhány vitás kérdéséhez (Századok, 1960. 668. 1.), a folyóirat terjedelmével is gazdálkodó Szerkesztőség kívánságához alkalmazkodva, legyen szabad válaszomat csak a legfőbb pontokra leegyszerűsítve, epilógus gyanánt a következőkben előadnom. Dolmányos István vitacikkében, valamint megelőző bírálatában három dolgot tesz szóvá s von engem felelősségre: 1. olyan fogyatékosságért, melyet magam előre megállapítottam; 2. ami szerintem, de szerinte is, nincs; 3. ami más, különálló probléma attól, amelyet én felvetettem, kifejteni törekedtem, ti. a Nagy György-féle köztársasági mozgalom problémájától. A vitának alapjául szolgáló, korunk-beli dolgozatom nagy hiányosságát világos, félre nem érthető szóval magam megvallottam. Azt ti., hogy a párt belső életét, ideológiáját forrás hiányában még vázlatosan sem tudom ismertetni és értékelni. Az ilyen önkritika bátorság és lelkiismeret dolga, s a gyakorlatban tekintetbe szokás venni. Dolmányos István azonban úgy vélekedik még vitacikkében is, hogy „Kristóf György semmiféle fogyatkozásért sem kért előzetes elnézést az olvasótól" (i. m. 668.1.), s cikkemet önkritikám figyelmen kívül hagyásával ismertette és bírálta meg. Abból indult ki, hogy ismerem a párt ideológiáját, ha egyebet nem, a párt dühösen soviniszta nemzetiségi politikáját mint erdélyi ember lehetetlen nem ismernem, de egy szóval sem említem, az olvasó elől elzárom, fátyolt borítok rá, s ezzel vétek a történelmi igazság ellen. Önkényes állásfoglalása és súlyosan elmarasztaló értékelése ellen felszólalni egyáltalán nem gondoltam. Mit a tárgyról tudtam, mindent előadtam, a magam részéről a kérdés tárgyalására pontot tettem. Amit nem tudtam én, majd előtárják más kutatók, kiknek kéznél van az általam nélkülözött forrás. Annak a megítélését pedig, hogy az önkényes állásponton hozott kemény elmarasztalás jogos, helytálló-e vagy nem, nyugodtan rábíztam az érdeklődő olvasókra és szakemberekre. Volt-e s milyen szellemű nemzetiségi politikája Nagy Györgynek és pártjának? — erről a kérdésről első cikkem írásakor egy betűnyit sem tudtam, nem írtam, vitacikkemben azonban megfeleltem: a Nagy György-féle köztársasági mozgalomnak nem volt, nincs nemzetiségi politikája, annak csak egyetlen jelentéktelen nyoma van, a Portik Andor cikke, s az sem nemzetiségellenes. E meglepő tényt kellett megállapítanom vitacikkemben. Nevezetesen utóbb hozzájutva a fő forráshoz, a Nagy György szerkesztette, tehát a párt hivatalos közlönyéhez, a Magyar Köztársaság c. folyóirathoz, kötelességemnek éreztem dolgozatom bevallott hiányosságát pótolni, az olvasó elé tárván a köztársasági párt belső életét, szervezkedését, ideológiáját. Természetesen, különös kíváncsisággal kerestem a megnyilvánulását annak a dühösen soviniszta és antidemokratikus nemzetiségi politikának, amelyet én Dolmányos István szerint ismertem ugyan, de valamiféle rosszul értett kegyeletességből az olvasó elől elzártam, jóakaratukig fátyolba borítottam, vétve a történelmi hűség ellen. A folyóirat tüzetes átvizsgálásának az eredménye a fenti nemleges ténymegállapítás.* Dolmányos István lát még egy nyomot, amelynek valóban van közvetett kapcsolata a nemzetiségi kérdéssel. Ez Kalmár Antal Nemzeti cenzus c. cikke, amely Dolmányos szerint nemzetiségellenes. Ez tévedés, ha, a cikket nem célzatosan, hanem tárgyilagosan elemezzük. * „Megdöbbentő — állapítja meg Bonis György, az egész mozgalom monográfusa —, hogy a Magyar Köztársaság és a Kossuth Lajos Lapja mintegy ezer oldalán a nemzetiségekről szinte nem is esett szó." (Nagy György és az 1914 előtti magyar köztársasági mozgalom. Bpest, 1962. 97. 1.)