Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
FELSŐBÜKI NAGY PÁL ÉS A BÉCSI KORMÁNY 759 pedig csak tovább mélyítette a Bezerédy felvázolta Nagy Pál-portré vonásait Tóth Lőrinc említett, ugyancsak a kortárs hitelességének igényével készült, értekezés-szerű akadémiai emlékbeszéde. Tóth Lőrinc csupán a történeti keretet tágította ki jelentősen, s az életrajzi vonatkozásokat bővítette ki némileg, egyébként azonban teljesen Bezerédy elvi megállapításait követve állapította meg Nagy Pálról, az Akadémia egykori igazgatósági tagjáról, az Akadémia nevében: „Kell hogy helyet nyissunk számára a nemzeti pantheon azon részében, hol a most már felszabadult »misera plebs contribuens« nemesszívű barátai, az ősi alkotmánynak, melyben oly sok életrevaló elem is van, az idegen hatalom, a bureaucratia s oligarchia ellenében bátor védői, a magyar nyelv s nemzetiség serkentői s ápolói, végre a kitűnő, szellemdús szónokok nevei aranybetűkkel lesznek felírva."37 Volt azonban egy kortárs és szemtanú, aki nem értett egyet a Bezerédy által megfogalmazott és Csengery által a köztudatba átvitt értékeléssel, s ellenvéleményének, ha későn is, de hangot is adott. A kortársak és szemtanúk legnagyobbika, maga Kossuth hallatta véleményét öreg korában Nagy Pál ügyében, s véleményének az az érdekessége, hogy nem az egykori közvélemény irányába, hanem ellenkezőleg, Nagy Pál javára korrigálta Csengeryék megállapításait. Kossuth állásfoglalásának körülményei és részletei annyira érdekesek, hogy érdemes azokat kissé behatóbban megismerni. 1880-ban történt, hogy a negyvenes évek neves publicistája, Frankenburg Adolf néhány korábbi kötet után 38 visszaemlékezéseinek újabb két kötetét bocsátotta közre." Ebben bécsi emlékeinek — kancelláriai tisztviselő volt 1847-től kezdve — szokott anekdotázó elbeszélése keretében Pálffy Ferenc gróftól származó értesülésekre hivatkozva korábban ismeretlen részleteket közölt arról, hogy hogyan állt Nagy Pál a kormány szolgálatába. Elmondta, hogy I. Ferenc király — magához rendelve az 1825-i országgyűlés veszedelmes ellenzéki szónokát — kitüntetéssel kecsegtette, Nagy Pál azonban félreérthetetlenül anyagi igényekre tett célzást, s ezt a kihallgatást követte később Nagy Pál zárgondnoki kinevezése. Elmondta azt is Frankenburg, hogy Pálffy Ferencnek nem tetszett Nagy Pál kinevezése, és ismételten tiltakozott is ellene az udvarnál, de eredménytelenül. Idézte Pálffy keserű megjegyzését, hogy Nagy Pál „száját becsukták, de a lakatot nekem kellett megfizetni !"40 Frankenburg közlése mérhetetlenül felháborította Nagy Pál fiát, Felsőbüki Nagy István országgyűlési képviselőt. Sok utánjárás után hírlapi cikkekben igyekezett megcáfolni Frankenburg állításait,41 majd 1886. június 10-én a turini remetéhez, Kossuthhoz fordult s kérte, hogy mint egykori szemtanú, nyilvánítson véleményt a vitás kérdésekben. Kossuth néhány héttel később, július 13-án szokása szerint hosszú levélben fejtette ki nézetét nemcsak a Frankenburg által felidézett vitás kérdésekről, hanem a Nagy Pál személyéhez kapcsolódó egész problémáról. „Aki véleményét nem kósza mendemondákra, hanem történelmileg megál- 37 Tóth Lőrinc , i. m. 64. 1. 38 Frankenburg korábbi visszaemlékezés-jellegű munkái közül az Őszinte vallomások (I—II. köt. Pest) 1861-ben, az Emlékiratok (I—III. köt. Pest) 1867-ben jelent meg. 39 Bécsi élményeim. I—II. köt. Sopron, 1880. 10 Vö. Frankenburg A. : Bécsi élményeim. I. köt. 21. s köv. 1. 41 Egyik cikke „Felsőbüki Nagy Pál védelme" cím alatt a Magyarország c. politikai napilap 1881. 15 — 17. számaiban jelent meg, a másik — hasonló tartalommal — a Sopron c. lap 1881. 6, 7. számaiban.