Századok – 1967

Történeti irodalom - Pogány Mária: Tőkés vállalkozók és kubikus bérmunkások a Tiszaszabályozásnál a 19. sz. második felében (Ism. Kolossa Tibor) 1383

TÖRTÉNETI IRODALOM 1383 PODÁNY MÁRIA: TŐKÉS VÁLLALKOZÓK ÉS KUBIKUS BÉRMUNKÁSOK A TISZA-SZABÁLYOLYÁZÁSNÁL A 19. SZ. MÁSODIK FELÉBEN (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 39. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. 120 l.) Magyarország kapitalista fejlődésének alapvetően fontos etapja volt a múlt szá­zad második felében a közlekedés kiépítése, a vasútépítés és a folyamok szabályozása. Az utóbbinak nemcsak közlekedési jelentősége volt, hanem az árvízvédelem, mocsaras területek lecsapolása révén hatalmas természetátalakító munkát is jelentett, taxi kultúr­táj kialakítását, a mezőgazdaságilag művelhető terület jelentős növelését. A vasútépí­tések és vízszabályozások nagyarányú közmunkák keretében történtek, melyek a tőkés vállalkozók és munkások seregét mozgósították, ezáltal a polgári társadalom két alapvető osztálya: a tőkés, illetve a bérmunkás osztály kialakításában is fontos tényezővé váltak. A magyarországi tőkés fejlődésnek ezt a problémakörét vizsgálja meg Pogány Mária tanulmánya a legjelentősebb vízszabályozási munkálat, a Tisza-szabályozás levéltári forrásanyagában. A tanulmány tömör bevezetése igen jól összefoglalja a vízszabályozások törté­nelmi előzményeit, jelentőségét és szervezeti kereteit, különösen kiemelve Széchenyi nagyszabású koncepcióját, mely a Tisza-szabályozás végrehajtásának alapja lett és nagy­részt meg is valósult. A tanulmány első része a Tisza-szabályozásban részt vett tőkés vállalkozókkal foglalkozik. Ezek többsége két csoportba sorolható: egyrészt kereskedőtőkések, többnyire gabona- és fakereskedéssel foglalkozó üzletemberek, másrészt építőipari képesítéssel rendelkező szakemberek, akik rendszerint építési vállalkozók is voltak. A nyolcvanas években bankár, gyáros, ügynök is feltűnik a vállalkozók között. Az előbbiek mellett néhány földbirtokos és tisztviselő, mint vállalkozó, inkább kivételnek tűnik. Arra is volt példa, hogy az ármentesítő társulat, vagy egy község lakosai részvénytársasági formában maga vállalkozott a munkálatok kivitelezésére. A nagyobbszabású átvágási munkálatokat rendszerint jelentős tőkés vállalkozók hajtották végre, a kisebb töltés­építkezésekben számos kis vállalkozó is részt vett. A szerző figyelmeztet arra, hogy az utóbbiaknak csak kis része szerepel az iratokban. A nagyobb tőkések között akad néhány ismerős név, akiknek üzleti tevékenysé­gét ezúttal új oldalról ismerjük meg. A szerző számos vállalkozást részletesen bemutat, ismerteti az elvégzett munkát és igyekszik számításokat végezni az elért vállalkozói haszonra nézve. Az utóbbi csak nagyon hozzávetőlegesnek tekinthető, a fejezet végén a szerző maga is említi a nehézségeket, a vállalkozót terhelő kiadásokat, költségeket, a haszon megoszlását a fő- és alvállalkozók között nem tudta figyelembe venni. Azonban így is meggyőzően bizonyítja, hogy a hazai burzsoázia tőkefelhalmozásának igen jelen­tős forrásai voltak a terménykereskedelem és malomipar mellett a nagy közmunkák, köztük a vízszabályozási munkálatok. A tanulmány második része a kubikos­ munkásság kialakulásával, valamint munka-és bérviszonyaival foglalkozik. A magyar agrárproletariátus e fontos rétegének történe­téhez már jelentős néprajzi anyagot gyűjtöttek össze (elsősorban Katona Imre), a levél­tári forrásokban azonban először Pogány Mária végzett kutatásokat. A kubikosréteg kialakulását a tőkés munkaszervezeti és bérezési formák kialakulásából vezeti le. Nagyon plasztikusan mutatja be az ármentesítési munkálatok átalakulását a feudális robottól az ingyen közmunkák és a szokványos napszámbéren aluli fizetésen át tisztán bérmunkások alkalmazásáig napszám- illetve szakmánybérezéssel. Igen érdekes, új adatai szerint a szakmánybérezés már 1816-ben és 1825-ben feltűnt, de ekkor még természetesen kivételes jelenség. A szakmányos bérmunka általánossá tétele az abszolutizmus alatt alakította ki a hivatásos kubikos szakmunkás-réteget, mint ezt a neve is mutatja. Az áta­lakulás fokozatosságára jellemző, hogy az abszolutizmus alatt még igen nagy mértékben vették igénybe a közmunkát is. A tőkés fejlődésben számottevő szerepet játszott a köz­munka-váltság. A szerző helyesen világítja meg az alföldi mezővárosok sajátos gazdasági és társadalmi tényezőit, melyek előmozdították a kubikos-réteg kialakulását. A tanulmány ezután a munkások toborzásával, vándorlásával, fluktuációjával foglalkozik. Érdekes adatai szerint az ötvenes években az ármentesítés munkásainak kb. 71%-a alkalomszerűen, 1­ 5 hétig dolgozott. Később a nagyobb vállalkozók már állandóbb munkásgárdával rendelkeztek. A szerző ezután a kubikosbanda történelmi

Next