Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Drăgut; Vasile: Ars gotica in Romania Ism.: Entz Géza) 227/I
15* TÖRTÉNETI IRODALOM 227 VASILE, DRAGUT ARTA GOTICA ÎN ROMÁNIA. GÓTIKUS STÍLUS ROMÁNIÁBAN Bucuresti, 1979. 399 l. A román szakemberek az utóbbi évtizedekben mind gyakrabban foglalkoznak országuk Nyugat-Európához kapcsolódó középkori művészi alkotásaival. Virgil Vätasianu nagy műve: Arta feudale in RPR. 1959-ben elsőként foglalta össze széles körű helyszíni ismeretek alapján és az addig megjelent irodalom részletekbe menő felhasználásával Románia feudális korának művészetét. Havasalföld és Moldva bizánci eredetű és jellegű termése mellett megkülönböztetett figyelmet szentelt Erdély szervesen Nyugat-Európához tapadó és abból magyarázható románkori és gótikus alkotásainak is. A szóban forgó korszak művészeti fejlődése rajzának rövidített változata ugyancsak tőle származik a Román Tudományos Akadémia által 1968-ban kiadott és a romániai képzőművészet történetét tárgyaló munka I. kötetében. 1972-ben az ortodox emlékek mellett ismét hangsúllyal szerepel Erdély középkori építészete Grigore Ionescu művében (Histoire de l'architecture en Roumanie). Jó évtizeddel korábban jelent meg Gheorghe Oprescu román, majd német nyelvű könyve az erdélyi szászok erődített templomairól. A hatvanas évektől kezdődően elsősorban egyes műemlékeket ismertető, szépen illusztrált és új eredményeket is közlő sorozatok indultak meg, amelyekben az erdélyi középkor építészeti alkotásai egyre nagyobb számban kaptak helyet, éppúgy mint a különböző szakfolyóiratokban és időszaki kiadványokban. A hosszabb-rövidebb tanulmányok a legújabb forrás- és helyszíni kutatások eredményeinek közlése által módszeresen készítik elő új feldolgozások anyagát, sajátos és friss összefüggéseket feltáró szempontjait. Ennek az igénynek jelentős kifejezője Vasile Dragut könyve, amely egy kifejezetten nyugat-európai stílus fejlődését és hatását vizsgálja Románia egész mostani területén. A tárgyválasztásból következik, hogy mondanivalójának lényege és a terjedelem túlnyomó része a 13-15. századi Erdélynek van szentelve, s csak annyiban foglalkozik Moldvával és Havasalfölddel, amennyire ott megállapítható e stíluskorszak befolyása és egyes esetekben a 17., sőt 18. században kitapintható utóélete. Az építészet mellett különös figyelmet fordít a festészetre, de a többi művészeti ágakra is, noha akadnak egyenetlenségek és hiányok (textil, kerámia, bútorművesség). Ennek ellenére Dragut könyve tárgyválasztása és teljességre törekvése szempontjából a romániai művészettörténeti irodalomban úttörő jelentőségű, hiszen elsőként kívánja vizsgálni és értékelni egy nyugat-európai stíluskorszak életét és virágzását egy olyan országban, ahol a népesség túlnyomó részének évszázados kultúrája s ezen belül művészete mélyen és el nem szakíthatóan a bizánci hagyományokban gyökerezett. Ez a történeti alap és nem más, akár formai, akár esztétikai szempont indokolhatja a szerző bevezetőjének azt a kiemelt következtetését, amely szerint e könyv voltaképpen a gótikus stílus Romániában bonyolódó „kalandjai"-ról szól. A szerző éveken át a romániai műemlékvédelem vezetője és irányítója volt. E minőségben vett részt a szakma nemzetközi munkájában is, így természetes, hogy mind hazájában, mind Európában kitűnő helyszíni ismeretekre tett szert. Alkalma nyílt Románia eldugottabb műemlékeit részleteikben is tanulmányozni, tisztában van a helyreállítások legújabb eredményeivel. De mindezeken túl kedvező lehetősége volt a kérdéses műalkotások teljes áttekintésére és a részletkérdéseken felül az összefüggések megragadására, a fejlődést találóan jellemző emlékek biztos kiválasztására. Példái közé így került be nem egy kevéssé ismert, de a gótika kibontakozásában és jellemzésében fontos emlék. Ezáltal a tárgyalt problémakör távlatai kiszélesedtek, gazdagabbá, plasztikusabbá váltak. Mindez a szöveg mellett a változatos illusztrációs anyagban is megmutatkozik. A szokványos, de kikerülhetetlen emlékek mellett számos esetben kerül sor ritkán ábrázolt alkotások részletesebb elemzésére és bemutatására vagy a közismertek szokatlanabb nézeteinek, részleteinek illusztrálására. A fejlődés rajzát megvilágító példák jó minőségű képeinek nagy számú közlése nemcsak hasznossá, hanem vonzóvá is teszi e munkát. Ezenfelül a képanyag meggyőzően támasztja alá azt a stíluskeveredést, amely az ország Kárpátokon túli területén négy évszázadon keresztül a gótikus elemeknek a reneszánsz, majd barokk stílus által is színezett bizánci alapszövetben való inkább formai, ritkán szerkezeti jelenlétéből adódik. A mű gondolatmenete világos és értelemszerű felépítésben jut kifejezésre. A fő mondanivaló természetesen Erdélyre összpontosul. Az ottani gótikáról szól a könyv jó háromnegyed része. A megmaradó hányadban a szerző a szóban forgó stílus moldvai és havasalföldi szerepét vizsgálja, s ezzel kapcsolatban kerít sort a 18. századi erdélyi román fatemplomok gótikus vonásainak elemzésére is.