Századok – 1982

Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I

Makk Ferenc: III. BÉLA ÉS BIZÁNC 1172. március 4-én fiatalon, 25 éves korában elhunyt III. István.­ Lübecki Arnold, aki ekkor Oroszlán Henrik bajor és szász, illetve Jasomirgott Henrik osztrák hercegek kíséretében Esztergomban tartózkodott, krónikájában elmondja, hogy a szóbeszéd szerint a magyar király halálát mérgezés okozta, amely „az országból kivetett testvére" műve volt.­ Ha más forrás nem is bizonyítja e szóbeszéd igazát, s magyarországi belső viszonyok megítélése szempontjából jellemzőnek kell tartanunk azt, hogy az elhunyt király köz­vetlen környezetében voltak olyanok, akik III. István halálát a Bizáncban tartózkodó Béla hercegnek tulajdonították. Ez ugyanis arra vall, hogy Bélának Magyarországon hívei voltak, akik szemben álltak III. István uralmával, éppen ezért írhatta esztergomi információ alapján német forrásunk az uralkodó teljesen váratlan halálát ezek szám­lájára.­ III. István elhunyta mindenesetre valóban megnyitotta az utat testvére, a Konstanti­nápolyban élő Béla herceg magyarországi trónaspirációjának valóra válása előtt. Ismeretes, hogy a fiatal herceg 1163-ban került Manuél Komnénosz császár udvarába. Itt felvette az Alexiosz nevet, felruházták őt a deszpotész méltósággal, s eljegyezték vele a bizánci uralkodó, a baszileusz leányát, Máriát, 1165 végén pedig mindkettőjüket a bizánci trón örököseivé nyilvánították. Néhány év elmúltával azonban Béla­ Alexiosz helyzetében lényeges változás állott be Bizáncban. 1169. szeptember 14-én Manuél császárnak második, Antiochiai Máriával 1161. december 25-én kötött házasságából fia született, akinek az Alexiosz nevet adták. Ezt követően Bélát hamarosan megfosztották deszpotészi rangjától, amely 1165 óta a császári vő trónörökösi mivoltát volt hivatott jelölni, s helyette Béla a sokkal alacsonyabb kaiszai méltóságot kapta. Sor került a baszileusz leányával kötött jegyesség felbontására is, de ugyanakkor — legkésőbb valamikor 1170 első felében — Manuél feleségül adta Bélához sógornőjét, saját neje féltestvérét, az Antiochiából való Châtillon Ágnest, aki Bizáncban az Anna nevet kapta. Ezekkel az eseményekkel egy időben Manuél fiát a Blakhernai-templomban ünnepélyes keretek "A király halálának időpontjára ld. Pauler Gy.: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt I—II. Bp., 1899.2 I. 320., 501., 519. jegyz. 2 A. F. Gombos: Catalogus fontium historiae Hungaricae I—III. Bp., 1937-1938. (továbbiak­ban: G) 303., 1157.­­Van olyan felfogás, amely III. István elhunytát a Béla-párti urak összeesküvése következményének tekinti, ezt azonban sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. Vö. K. Grot: Iz isztorii Ugrii i szlavjansztva v XII veke (1141-1173). Varsava, 1889. (továbbiakban Grot 1889.) 401. 3 Századok 1982/1

Next