Századok – 1986
Történetirodalom - A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum évkönyve 1981–1981 (Ism.: Demeter Zsuzsanna) 472/II
473 TÖRTÉNETI IRODALOM Esti Béla a tárgyalt időszakban a múzeum legfontosabb feladatának a magyarországi munkásmozgalom történetét bemutató állandó kiállítás 1919-től 1975-ig terjedő szakaszának megrendezését tekinti. Véleménye szerint a jelenhez közelálló — a történettudomány által kevésbé feltárt, 1948 utáni szakasz gyengébben sikerült. A közelmúlt és napjaink történetét sajnos még nem tudjuk jól és hatásosan megjeleníteni múzeumi kiállításon. Az időszaki kiállítások közül a főigazgató kiemeli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60., a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának s a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójáról megemlékezőket. Végezetül felsorolja azt az 58 kiállítást, amelyet a múzeum munkatársai négy éve során rendeztek. A beszámolót az újonnan szerzett gyűjteményi tárgyak és az állandó kiállításon készült fényképek illusztrálják. A kötetben másodikként szereplő tanulmány Nagy László G. munkája: A Magyar Munkásmozgalmi Intézet Múzeumi Alosztálya (1948—1956). A szerző elsőként vállalkozott arra, hogy az intézmény történetének felszabadulás után évtizedét feldolgozza. Nemcsak múzeumtörténeti hiányt pótol e tanulmány, hanem a történeti muzeológiának, mint történeti szakágnak is hasznosítható tanulságokkal szolgál. A múzeumi alosztály tömegeket megmozgató kiállításaival első hazai műhelye volt a történeti muzeológiának. Ezért itt jelentkeztek először azok a sarkalatos kérdések, amelyekre még máig sem adott megnyugtató választ a tudomány, például, hogy mit és hogyan gyűjtsünk, vagy melyek a tudományos feldolgozás történeti-múzeumi sajátosságai. Az alosztály történetének feldolgozásával szeretne ezért a szerző hozzájárulni ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához. A széles forráskutatásokra alapozott, gazdag jegyzetanyaggal ellátott tanulmány 10 fejezetben tárgyalja az alosztály történetét. A Párttörténeti Bizottság megalakulásától kezdve bemutatja a múzeumi alosztály tevékenységét, leírja és korabeli fényképek segítségével megjeleníti a korszak legjelentősebb kiállításait, s igyekszik felsorolni mindazokat, akik ebben a munkában részt vállaltak. A tanulmány legértékesebb fejezete foglalkozik azokkal a hiányokkal, amelyek a múzeumi alosztály munkáját — különösen 1953 és 1956 között —jellemezték. A gyűjteményi csoport nem léte, a szakszerűtlen nyilvántartás tárgyszegény kiállításokat eredményezett, a múzeumi alosztály igazából nem vált tudományos műhellyé, tevékenysége egyes időszakokban csupán kiállítások rendezésére korlátozódott. Ezek a hibák máig érezhetőek: hiányos a korszak tárgyi anyaga, szegényesek a gyűjtemények, sok,az azonosíthatatlan darab. A múzeumi gyűjteményekbe nyújtanak betekintést az úgynevezett gyűjteményismertető tanulmányok. Az egyes gyűjteményegyütteseket komplexen bemutató dolgozatok érdeme, hogy a kutatók azokat a tárgyi forrásokat is megismerhetik, amelyek talán soha nem kerülnek kiállításra. A kötetben az első ilyen jellegű Szakács Margit Magyarországi kastélyok képei a századfordulóról című tanulmánya, amely csaknem 100 kastélyról készült, mintegy 330 fényképet dolgoz fel. A szerző a kastélyépületeket — a szakirodalomtól eltérően — nem mint építészettörténeti alkotásokat, vagy műemlékeket vizsgálja, hanem az épületek társadalmi vonatkozásain keresztül egy letűnt osztály életmódjába kíván betekinteni. Azért, hogy a társadalmi háttér erőteljesen megrajzolható legyen, a szerző a kastélyok csoportosítását birtoktulajdonosok szerint végezte, így megtudhatjuk, hogy a múlt század közepétől kezdve a középbirtokosok is építettek maguknak kisebb kastélyokat, vagy legalábbis kúriákat, s a történelmi nevet viselő kastélytulajdonosok között megjelennek a polgári származásúak, akik megvásárolt címek mellé birtokot és kastélyt szereztek, hogy életvitelükben is azonosulhassanak a főúri osztállyal. A kastély felvételek Klösz György fényképész munkái. A tanulmány szerzője ezért a bevezető részt egy Klösz-életrajzzal egészíti ki, amelynek külön érdekessége, hogy kiemeli Klösz fotóriporteri tevékenységét, amely — a főváros életéről készült felvételek kivételével — alig ismert. A képek jegyzéke 65 birtokos mintegy 100 kastélyáról készült fénykép leírását tartalmazza. Az adattári jelzetek mellett szerepel a tulajdonos család rangja, a birtok és a kastély építészeti leírása, és esetenként egyes épületek történelmi nevezetessége.