Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 66- nak-intézőinek nem csekély részénél is lehettek ilyen érzelmek és reminiszcenciák, mégis a politika törvényei, az a tény, hogy Magyarország tényleges segítséget helyzetének megváltoztatására csak Nyugatról remélhetett, mert a politikai erőtér súlyponti elemei az országtól nyugatra helyezkedtek el, e kemény tényezők abba az irányba hatottak, hogy mindez rejtve maradjon. Az ellenzéki pozíció azonban nemcsak hogy lehetővé, hanem sok szempontból kívánatossá is tette a Kelettel való azonosulás manifesztálását, az ilyen fogalmakkal való operálást. Ezt tapasztalhatjuk Gömbösnél is — tevékenységének ellenzéki periódusában. A fajvédők politikai nézeteiben is az ország határain kívüli kérdésekkel való foglalkozás sok helyet foglal el. Ahhoz képest ellenben, hogy Magyarország helyzeténél fogva milyen jelentős mértékben ki volt szolgáltatva a nemzetközi helyzet alakulásának, azt kell mondanunk, hogy az ilyen összefüggésekkel még többet kellett volna törődnünk. A Gömbös-csoport — amely a fajvédők széles táborán belül azokat tömörítette, akiknek a legtöbb sanszuk volt a hatalom megragadására, a Bethlen-rendszer felváltására, amit az 1932-1936 közötti évek ténybelileg is igazolnak — soha nem jutott odáig, hogy a külpolitikai kérdésekkel való foglalkozásra, illetve azok befolyásolására külön szervezeti alakzatot hozzon létre, amint azt a német nemzeti szocialisták megtették. A hatalom megszerzésére irányuló törekvésük sem járt együtt olyanfajta expanzív külpolitikai gondolkodással, mint ami a német nemzeti szocialistáknál megfigyelhető. Egyébként is a német fejlődéssel való — különben indokolt és helyesen eligazító — összevetés legalább két szempontból nagy elővigyázatosságot igényel. Egyrészt ismét utalni kell a kis országok és a nagyhatalmak közötti különbség számos konzekvenciájára. Másrészt pedig azt kell figyelembe venni, hogy Hitler bármennyire is sok kompromisszum révén jutott hatalomra, mégis mögötte volt egy hatalmas, az addig kormányzó pártoktól erősen elütő, intakt párt, az államhatalom birtokában pedig a vállalt kompromisszum bilincseit ellenfelei-ellenségei számára dermesztő gyorsasággal le tudta vetni. A fajvédők ellenben 1928-ban elvesztik pártjukat, mert maga a pártvezér — Gömbös Gyula — feloszlatja azt. Gömbös tehát 1932-ben úgy kerül hatalomra, hogy nincsen mögötte egy önálló, addig ellenzéki párt, hívei a bethleni politikai rendszer különböző pontjain helyezkednek el, az intranzigens fajvédők pedig már megszervezték, vagy most szervezik a maguk fasiszta pártocskáit, esetleg magányos dúvabként élik sértett életüket, mint Prónay és Zadravecz, vagy már a föld alatt pihenik mozgalmas életük fáradalmait, mint az azóta sem tisztázott körülmények között elhunyt Hír György. Mindebből következőleg Gömbös miniszterelnöki kinevezése jóval komolyabb koloncokkal járt együtt, és semmiképpen sem volt olyan jellege, mint Hitler kancellári kinevezésének, amely valóban Machtergreifung volt. A fajvédőknek a hatalom megszerzésére irányuló törekvése nem járt együtt olyanfajta expanzív külpolitikai gondolkodással sem, ami a német fasisztákra olyannyira jellemző volt. (Ez nem csekély mértékben főleg abból a különbségből fakadhatott, amely a kis országok, illetve nagyhatalmak eltérő pozíciójával függ össze.) Legfeljebb a szomszédos országok magyarságával való operálás tekinthető olyannak, mint ami hasonlatos a náciknak a külföldi németség iránti érdeklődéséhez. Arról sem lehet — eddigi ismereteink szerint — beszélni, hogy a külügyi szolgálat szervezetében igyekeztek volna embereket el-