Századok – 1992
Történeti irodalom - Sanctus Stephanus et Europa – Szent István és Európa – Sain Étienne et l’Europe (Ism.: Földi András) I/142
TÖRTÉNETI IRODALOM SANCTIJS STEPHANUS ET EUROPA - SZENT ISTVÁN ÉS EURÓPA - SAINT ÉTIENNE ET L'EUROPE Szerkesztette Hamza Gábor Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Budapest, 1991. 140 old. A II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából megjelent könyvek sorában különös érdeklődésre tarthat számot a most ismertetendő kötet, amely államalapító királyunk Európához való kapcsolódásának, európaiságának különböző aspektusait mutatja be. Mint azt a kötet háromnyelvű (latin, magyar, francia) címe is sejteni engedi, e kiadvány nem csupán több nyelvű (magyar, francia, spanyol, latin), hanem nemzetközi jellegű is. Külföldön is jól ismert hat magyar tudós magyar és francia nyelven (vagy francia nyelvű összefoglalóval) közölt tanulmánya mellett egy tekintélyes spanyol jogtudós dolgozatát is olvashatjuk. A könyv szerkesztője, Hamza Gábor professzor előszavából megtudjuk, hogy a kötetben közzétett tanulmányok — legalábbis túlnyomó részük — az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1988. november 30-án (Szent István halálának évfordulója alkalmából) rendezett nemzetközi tudományos emlékülésen elhangzott előadások kibővített szövegét tartalmazzák. A katolikus egyház fejének magyarországi látogatása jó alkalmat kínált az eddigi többségükben nem publikált előadások közzétételére. E körülmények adnak magyarázatot arra is, hogy a kötet többnyelvű, és így tartalma a nemzetközi közönség számára is hozzáférhető. Az alábbiakban — a könyv szerkezetének megfelelő sorrendben — röviden ismertetjük az egyes tanulmányokat. Hamza Gábor professzor Szent István törvényei és Európa c. tanulmánya (1531.) államalapító királyunk dekrétumainak nemzetközi összefüggéseit mutatja be. A szerző kimutatja egyfelől a szentistváni államszervezés és törvényalkotás szellemi gyökereit (utal pl. Szent Ágostonnak a Civitas Dei-ben kifejtett tanaira, Justinianus bizánci császár rendeleteire, az arles-i (813) és a mainzi (847) zsinatok decretumaira, valamint frank és germán jogforrásokra), másfelől egybeveti a korabeli Magyarország és a kelet-európai, ill. a nyugat-európai országok egymástól már Szent István idejében is sok tekintetben eltérő állam- és jogfejlődését. Talán szerencsés lett volna, ha a szerző utal arra az ismert tényre, hogy Szent István Intelmei a nyugat-európai ún. királytükrök hatását mutatják. Hamza Gábor a szentistváni törvények döntő jelentőségét abban látja összefoglalhatnak, hogy az európai látókörű és műveltségű uralkodó megteremtette az egységes magyar jogrendszer alapjait, és ezzel biztos jogi alapokra helyezte a magyar államot. A kor legfejlettebb jogrendszereinek forrásaiból és az akkor uralkodó ideológiai áramlatokból merítő szentistváni jogalkotás a civitas alapjainak lerakásánál a jog univerzalizmusával úgy vet számot, hogy tekintettel van a nemzeti hagyományok megőrzésének szükségességére. Erdő Péter kánonjogász professzor A szentistváni egyházszervezés és Európa c. tanulmányában (32-43.) arra a kérdésre keres választ, hogy egyházszervezői tevékenységét figyelembe véve milyen sajátos módon lépteti be Szent István országát Európa népeinek családjába, vagyis hogy milyen kapcsolatot tükröz Európához ez az egyházszervezés. A szerző megállapítja, hogy amikor Szent István egyházszervezői munkájába belefogott, biztosította ehhez a kor meggyőződése szerint szükséges pápai legitimációt, s olyannyira nem törekedett az egyházzal, főként a pápasággal szemben autokratikus fellépésre, hogy az uralkodói felségjelek pápai megadásával kapcsolatban egyes történészek tévesen arra következtetnek, hogy kísérlet történt a Magyarország feletti pápai hűbéruralom megalapozására Szent István király az egyházmegyék, apátságok stb. létrehozása során is alkalmazkodott a kor egyházjogi követelményeihez, amiként magának a magyarországi egyházszervezet kiépítésének terve és elhatározása is Szent Istvánnak és a korabeli Európa legfőbb politikai és szellemi vezetőinek közös műve volt. A szerző megállapítja továbbá, hogy Szent István a német birodalmi egyházak rendszerének példáját követve, a püspökségekben az ország támaszát is látta, ezért figyelhető meg a királyság és az egyház összefonódása, amelynek hű kifejezője a királyi kápolna. Mindezek alapján a korabeli európai modellekbe gondosan és tudatosan beillesztett egyházszervezés képe rajzolódik ki, cáfolatául annak a — Lothar Waldmüller 1987-ben megjelent monográfiájában kifejtett — nézetnek, miszerint a szentistváni állam- és egyházszervezés olyan hangsúlyozottan autokratikus és centralisztikus módon építkezett volna, amelyre Nyugaton a Karolingok lehanyatlása óta nem volt példa. Ángel Sánchez de la Torre spanyol jogászprofesszori korona szimbolikája az indoeurópai népeknél c. tanulmányában (55-74.) igen széleskörű áttekintést ad a korona, mint a királyi hatalom szimbóluma