Századok – 1996

Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403

RICHLY GÁBOR menekültek befogadásával és a Finnországba küldött segítséggel igyekezett bizo­nyítani Lord Halifax számára, hogy a németekkel való kényszerű kooperálás el­lenére a magyar kormány „fontos politikai kérdésekben függetlensége abszolút fenntartásával és becsülete legerélyesebb megvédésével" cselekszik.14 Ám a nyugat felé kellően kidomborított helytállás valójában a németekkel szemben nem okozott túlzott feszültséget. Telekiék helyesen mérték fel, hogy Hitler számára a Sztálinnal kötött egyezség olyan pillanatnyi kompromisszum, melynek megsértése nem hozza lehetetlen helyzetbe a szövetséges Magyarorszá­got.15 E gondolat jegyében az önkéntesek toborzását „titokban" szervező Kozma Miklós egyik első dolga Otto von Erdmannsdorff budapesti német követ bizalmas tájékoztatása és az átutazáshoz szükséges vízumkérelem felvetése, de Csáky Ist­ván is utasítja Sztójay Döme berlini követet, hogy „óvatosan tájékozódjon" ma­gyar önkéntesek németországi átutazása ügyében.16 Bár Németország végül meg­tagadja az önkéntesek átutazásának engedélyezését — csakúgy mint a hadfelsze­relés átszállítását január közepéig —, hivatalosan soha nem tiltakozik a magyar akció ellen. Ilyenfajta informálások után csupán a német vezetés toleranciájának elősegítése érdekében küldhették Berlinbe azt az MTI-jelentést, mely alapján a német újságok a francia, angol, olasz, amerikai és román sajtóban február közepén szárnyra kelt 1000, később 10 000 önkéntesről beszámoló híreket cáfolták.17 Ezen túl azonban — érthető okokból — a németeknél a magyar fél nem feszegette hivatalosan a Finnországnak szánt katonai segítség kérdését. Természetesen a Szovjetunió részére már nehezebb feladat lett volna az akció csomagolása, de erre láthatóan nem is volt szükség. Kristóffy József moszk­vai követ jelentései szerint a szovjet vezetés — más országokkal szemben tanú­sított eljárásától eltérő módon — nem tiltakozott, bár valószínűleg előttük sem volt titok az önkéntesek nagy sikerű európai körútja, ha a fegyverszállításokról nem is kellett feltétlenül tudniuk. A londoni szovjet követ érdeklődésének lesze­relésére az önkéntesek nagy feltűnést keltő érkezésekor Barcza György elegen­dőnek érezte a nagyvonalú tagadást, és az ügy valóban ennyiben maradt.18 Sztálin szemhunyásában döntő szerepe lehetett Magyarország részére napirenden tartott ajánlatának Románia közös megtámadásáról, mivel e tervét nem lett volna cél­szerű a kapcsolatok elmérgesítésével kockára tenni. De a Szovjetunióval alig szá­moló magyar vezetést elképzelései keresztülvitelében kétségkívül nem befolyásol­ta volna a „bolsevikok" erőteljesebb tiltakozása sem. Külpolitikai vonalon tehát a magyar segítségnyújtás Telekiék szempontjából igen sikeresnek tűnhetett. A kormány oly módon tudott a nyugati országok sze­mében elismerésre méltóan cselekedni, hogy tettével nem veszélyeztette a más szempontból fontos német orientációt — de sajátságos módon még az éppen eny­hülő magyar-szovjet viszonyt sem. 1.2. Belpolitikai háttér Ismeretes, hogy Darányi Kálmán óta a magyar miniszterelnökök — a szű­kebb politikai elit elképzeléseinek megfelelően — újra meg újra a német orientáció ésszerű korlátok közé szorításának, a hazai jobboldali törekvések féken tartásá­

Next