Századok – 1996
Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497
548 GYARMATI GYÖRGY létén a BM területére előirányzott mértéket, azaz további + 2%-ot. Sőt, Keresztúry Dezsőnek a VKM számára +4 százalékot sikerült kiharcolnia. Ezeket a revíziót gyarapító tételeket külön is feltüntettem. A háromnegyed éven át húzódó B-lista revízió zárószáma 6668 főben jelölhető meg, ami a közalkalmazotti szférából elbocsátottaknak bő 7 százalékára rúg.159 Ezek az adatok most már lehetőséget adnak az egy évvel korábban elkezdődött tisztogatási procedúra végső mérlegének a megvonására is. A vizsgálatunk témáját érintő szűkebb értelemben vett közigazgatási szférában a források 22 ezer elbocsátott önkormányzati alkalmazott „felkutatását" tették lehetővé. Ebből levonva a kereken 1800 főnyi visszavettet, az önkormányzati igazgatás végső redukciója 20.200 volt. Ehhez hozzávéve a közüzemi alkalmazottakat is ide számító tágabb értelemben vett „állami adminisztrációt", és a teljes B-lista 94 ezres öszszegéből levonva a kerekítve 6700 főnyi visszahelyezettet, a revízió utáni létszámapasztás zárómérlege 87 ezer főben adható meg. Ezek az eredmények két további információval vágnak egybe. Miután a korábbi oldalakon — kontrollforrásokra alapozva — több alkalommal is kétségbe vontam Rajk László adatközléseinek korrektségét, talán meglepő, hogy most mégis őt hívom tanúskodni. Teszem ezt azért, mert úgy vélem, hogy 1947. áprilisában, amikor a belügyminiszter Moszkvában referált — többek között a B-lista eredményeiről is —, szovjet elvtársait tájékoztatva aligha láthatott okot dezinformálásukra. Mindenesetre ekkor — kifejezetten az önkormányzati szféráról szólva — arról tájékoztatta Kreml-béli tárgyalópartnereit, hogy „a tisztogatás során 22 ezer reakciós tisztviselőt tettünk B-listára és mozdítottunk el".160 Ugyancsak 1947 tavaszán Rákosi Mátyás V . Szviridov tábornokot, a magyarországi SZEB ügyvezető elnökhelyettesét arról informálta, hogy „az államapparátusban és az önkormányzati szervekben lefolytatott tisztogatás eredményeképpen 85 ezer tisztviselőt távolítottunk el."161 A levéltári kutatások nyomán rekonstruált adatok, illetve az MKP vezetőinek intern beszámolói nem mutatnak érdemleges eltérést. A B-lista mérlegeként közölt adataim ugyancsak alig különböznek a Minisztertanács Irattárából származó összesítésektől.162 Ismét utalva az ezzel egyidejűleg lefolytatott magánalkalmazotti redukcióra, ha fenntartással kezelem is az ennek nagyságát 30 ezerben megadó tudósításokat, hozzáadva azt a revízióval csökkentett közalkalmazotti B-lista végösszegéhez, az 1946. évi tisztogatás végösszege meghaladta a százezer főt. Az 1946. évi B-lista végezetül három további kérdésre való kitekintést indukál. Az egyik, hogy a tisztogatás politikai hozadéka mit eredményezett a másik oldalon, milyen egzisztenciális visszailleszkedést kínáltak a munkanélküliek százezres nagyságrenddel gyarapított seregének. A másik hogy mi lett a sorsuk az időközben indított közigazgatási gyorstalpaló tanfolyamokon éppen ezidőtájt pozícióképesnek nyilvánított kádereknek, és ezzel összefüggésben, hogy mennyien maradtak valójában az igazgatásban. A harmadik — amit a leépítés indoklásakor a politikai szempontok mellett ugyancsak hangsúlyoztak —, hogy mit jelentett a közalkalmazotti kontraszelekció a költségvetés kiadásainak mérséklése szempontjából. A háború utáni munkanélküliség épp a B-listázások idején megindított gazdasági stabilizáció kezdetétől mutat vehemens emelkedést. Ennek okait, gyarapító