Századok – 1996
Közlemények - Molnár Máté: A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség bojkottja Magyarország ellen: 1920. június 20. – augusztus 8. III/639
MOLNÁR MÁTÉ 1920 március elején érkezett meg az a hír az NSzSz-hez, amely a végső lökést adta a Magyarország elleni bojkott deklarálásához. (Elképzelhető, hogy a Király Albert által kijuttatott anyagok között is szerepelt ez a tény) Ez a Tanácsköztársaság népbiztosai tervezett rögtönítélő bíróság elé állítása és kivégzésének szándéka volt, amely az NSzSz-t a március eleji nyilatkozatainak kiadására ösztönözte.9 Május elejére még két jelentős dokumentum jutott ki a szövetséghez.10 Az egyik a főállamügyész utasítása volt az államügyészekhez (febr. 8.), amely a politikai perekben a leszigorúbb büntetések kérésére szólította fel őket még azokban az esetekben is, amelyekben a bizonyítékok hiányoztak. Ezt az NSzSz — nem alaptalanul — a végrehajtó hatalom bíráskodásba való beavatkozásának tekintette. A másik egy körlevél volt (március 26.), amelyben a Főparancsnokság nevében jutalmat tűztek ki a külföldre menekült kommunisták ártalmatlanná tevőinek (ez lényegében a vérdíjjal volt egyenértékű).11 Májusra már nyilvánvaló volt, hogy semmi remény nincs az NSzSz követelései teljesülésének, s így a kilátásba helyezett bojkottot meg kell kezdeni. A híradások alapján az NSzSz számára bizonyítottá vált, hogy Magyarországon a szakszervezetek és a munkásság jogainak érvényesülését a kormányzat akadályozza, munkás- és szakszervezeti vezetőket elfognak, megkínoznak és kivégeznek.12 Egy angol parlamenti vita szerint (amely Lloyd George és Wedgewood között zajlott) a szakszervezetek helyzete rosszabbodott, a vasutasszakszervezeteket és más közalkalmazotti szövetségeket feloszlatták, pénzüket, helyiségeiket, újságjaikat elkobozták, s ezek nélkül a szakszervezeti szabadság puszta fikcióvá vált számukra.13 Az NSzSz elnöksége 1920. március 5-6-i ülésén döntött a bojkott deklarálásáról s azt a nagyválasztmány is elfogadta.14 A nemzetközi munkássághoz szóló nyilatkozat azonban még csak a bojkott kilátásba helyezését jelentette arra az esetre, ha a magyarországi fehérterror atrocitásai és az üldöztetések folytatódnak, s a börtönökbe és internáló táborokba hurcoltakat nem engedik szabadon.15 Az NSzSz a bojkott előtt megpróbált a magyar kormányzatra diplomáciai úton nyomást gyakorolni és időt engedni követelései teljesítéséhez. Március 10-én és 11-én még két másik nyilatkozatot is kiadott, amelyek közül egyet közvetlenül a magyar kormányhoz, a másikat pedig a Népszövetség Legfőbb Tanácsához juttatott el.16 Az üzenetet a magyar kormány nem méltatta válaszra, de nem maradt teljesen hatás nélkül: a népbiztosok perét júliusra halasztotta, a magyarországi szakszervezeti és munkáskérdés kivizsgálására pedig angol és olasz delegációk kiküldését kérte. Az NSzSz még két ízben jelezte a bojkottot a magyar kormány felé: a május 8-9-iki londoni ülés (a bojkott június 20-i életbe léptetéséről szóló határozata) és közvetlenül a bojkott előtt egy távírat által eljuttatott felhívás útján.17 Nem járt azonban nagyobb sikerrel az NSzSz próbálkozása a Népszövetségnél sem. A Népszövetség Legfelső Tanácsa nem tudott vagy nem akart nyomást gyakorolni a magyar kormányzatra.18 Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyarország elleni bojkott kilátásba helyezése nem ért el eredményt a célba vett politikai instanciáknál, nem maradt más hátra, mint a bojkott előkészítése és kihirdetése. Pedig a bojkottal való fenyegetőzéssel az NSzSz ért már el eredményt egy alkalommal: 1919-ben, amikor a washingtoni békekonferenciára nemzetközi