Századok – 1996

Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403

Richly Gábor MAGYAR KATONAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS AZ 1939-40-ES FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 1939. november 30-án a Szovjetunió biztonságpolitikai és ideológiai okokra hivatkozva megtámadta Finnországot. Az „északi testvérnép" szabadságharca — az ún. téli háború — iránt ébredő magyar rokonszenvet országszerte szerveződő jótékonysági estek, gyűjtések, Finnországot méltató cikkek és könyvek tucatjai, illetve ezrével jelentkező önkéntesek mutatták. A helyzetben rejlő előnyöket fel­ismerve hamarosan a magyar kormány is bekapcsolódott a segítségnyújtás koor­dinálásába, így 1940 február elején útnak indíthatták az első önkéntes­ zászlóaljat és az első fegyverszállítmányokat, amelyek ugyan jelentős harcászati erőt nem képviseltek, de nyugat-európai hírverésükkel, finnországi jelenlétükkel mégis a Németország mind meghatározóbb szerepétől függetlenedni próbáló, messzebbre tekintő Magyarország egyik utolsó gesztusának bizonyultak.­ 1. A Teleki-kormány helyzete 1939 és 1940 fordulóján 1.1. Külpolitikai szituáció és koncepció A trianoni Magyarország egymást váltó kormányai között egy szempontból mindenképpen párhuzam vonható, nevezetesen mindahány revíziós politikát kí­vánt folytatni. Ez indokolttá teszi a korszak fontosabb politikai döntéseivel kap­csolatban annak vizsgálatát, milyen funkciójuk volt a területi újrarendezés távlati koncepciójában. Mint látni foguk, számos körülmény arra enged következtetni, hogy a Finnországnak nyújtott katonai segítség mind kül-, mind belpolitikailag illeszkedett a Teleki-kormány revíziós elképzeléseibe. Teleki Pál miniszterelnökségéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik egy foga­lom, az ún. fegyveres semlegesség koncepciója.­ 1939-re a mértékadó politikai körök számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a küszöbön álló háború szükség­szerűen a nácizmus vereségével fog végződni. Ennek megfelelően a nyugati kap­csolatok ápolását, és a Németország oldalán való hadba szállás elkerülését a re­vízió szempontjából alapvető fontosságúnak tartották. A „magyar feltámadás" egyedül járható útját az európai háború utolsó felvonásakor támadásba lendülő intakt honvédségben, valamint az ekként visszaállított ezer éves status quo Anglia és Franciaország általi elismerésében látták. Bár a revízió előtt nyíló lehetőségek az első bécsi döntéssel és Kárpátalja visszafoglalásával 1939 őszére alaposan ki­kezdték Magyarország nyugatra is tekintettel levő külpolitikai koncepcióját, ez akkor még nem tűnt végzetesnek. Annál kevésbé, hiszen a Lengyelország elleni

Next