Századok – 1997
Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383
NÉVVÁLTOZTATÁS ÉS TÖRTÉNELEM (1894-1956) 385 magatartásmintákkal reflektáltak a kisebbségek ezekre a sztereotípiákra és előítéletekre. Továbbá demonstrálják azt is, hogy a folyamodók mennyiben sajátították el a különböző korszakok politikai-ideológiai nyelvezetét, uralkodó frázisait, és hogyan próbálták hasznosítani ezeket kérelmük kedvező elintézése érdekében. Az irategyüttesben fellelhető információk gazdagságát még hosszasan lehetne ecsetelni, ám talán ennyi is elég ahhoz, hogy e dokumentumok történeti fontosságát kellően érzékeltessük. Az imént körülírt dokumentumokon kívül a munkálatok kiterjedtek (és kiterjednek még) a Magyar Országos Levéltárban őrzött, 1945 előtti belügyi iratok, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában és levéltárában fellelhető anyagok, különböző jogszabálygyűjtemények (Belügyi Közlöny, Budapesti Közlöny, Magyar Közlöny, Rendeletek Tára, stb.) és más források vizsgálatára is. A névváltoztatási mozgalomra vonatkozóan kevés tudományos igényű publikációra támaszkodhattunk. Ennek egyrészt az lehet a magyarázata, hogy a téma (legalábbis első látásra) kétségkívül marginálisnak tűnik, s így kevés kutatót — de annál több újságírót — ihletett meg. Másfelől a források zöme — különösen az 1932 utáni anyag — korábban szinte hozzáférhetetlen volt. Az adatvédelmi (1992. évi LXIII.) és a levéltári (1995. évi LXVI. törvény jól körülhatárolt megszorításokkal ugyan, de lehetővé teszi immár ezen dokumentumok tudományos célú kutatását. A feldolgozás során tehát főleg a háború előtt keletkezett, szintén nem túl bő irodalmat, továbbá Karády Viktor alapvető kutatási eredményeit, valamint a rokon asszimilációs jelenségeket és a névtörténeti vonatkozásokat tárgyaló publikációkat vettem alapul. Az alábbi dolgozatban nem egy-egy korszak vagy kérdéskör beható vizsgálatára teszek kísérletet, hanem inkább átfogó képet kívánok nyújtani az általam vizsgált időszak (1894-1956) egészéről, néhány mondat erejéig kitérve az előzményekre is. Jelen tanulmány a szerző kutatási eredményeinek első feldolgozása, melynek szükségszerű hiányosságait, gyengeségeit további munkák fogják korrigálni. Végül, de nem utolsó sorban: a kutatás lehetővé tételéért, valamint a feldolgozásban nyújtott segítségükért és közreműködésükért köszönetemet fejezem ki Karády Viktornak, a számítógépes feldolgozást elvégző Salamon Annának, Messing Verának és Vitárius Istvánnénak, továbbá Szigetvári Évának (Magyar Országos Levéltár), Dr. Csikós Józsefnek, a BM Adatfeldolgozó Hivatal egykori vezetőjének, Baczoni Gábornak és Rátki Andrásnak (BM. Központi Irattár), valamint Madari Editnek és Weisz Gábornak (BM. Állampolgársági Főosztály)1 1.) A homályba vesző kezdetektől a reformkorig A névtörténészek szerint a kereszténység felvétele előtt a magyarság a kizárólagos egynevűség állapotában élt. A magyar vezetéknevek kialakulása az Anjou-korban kezdődött, s a kétnevűség — hosszú folyamat eredményeként — a 17. század elejére vált általánossá. „E fejlődés azonban nem minden társadalmi osztályban ment egy időben végbe. Nagyjában véve a nemességnél a 14. és a 15. században, a városi polgárságnál a 15. században, a jobbágyságnál a 16. és részben