Századok – 1999
Közlemények - Gáspár Ferenc–Sarusi Kiss Béla: Teleki Pál közjegyzői letétbe helyezett írásai a frankhamisításról 1926 IV/727
728 GÁSPÁR FERENC - SARUSI KISS BÉLA nettel, hogy a kormány teregessen ki mindent a frankhamisítással kapcsolatban, a felelősséget pedig Teleki Pál hajlandó magára vállalni. A két helyszín felveti annak a kérdését, hogy Esterházy Miklós Mór, illetve Khuen-Héderváry Sándor jelen voltak-e és volt-e a feljegyzésekre befolyásuk. A forrás megértéséhez szükséges, hogy néhány szóban kitérjünk a magánközjegyzői iratok keletkezésének körülményeire, valamint Teleki Pál és Lázár Ferenc kapcsolatára. A magánközjegyzői intézmény sajátos lehetőséget biztosít a hozzáforduló ügyfél részére. Amennyiben nyílt formában nyilatkozatot tesz a közjegyző előtt, akkor az a közhitelesség erejével rendelkezik, olyan erővel bír, amely önmagában is egy bírósági tárgyaláson bizonyító erővel felhasználható. Közjegyzőnél letett nyilatkozatok esetén a közjegyző átveszi a zárt borítékot, az átvétel körülményeit jegyzőkönyvben rögzíti (letevő neve, foglalkozása, lakhelye stb.), majd csatolja a letétbe helyezett nyilatkozathoz úgy, hogy a borítékot lepecsételi, esetleg zsinórral átfűzi. A jegyzőkönyvben kell szerepelnie annak, ha az ügyfél más részére is hozzáférést kíván biztosítani a nyilatkozathoz. A közjegyző az ügyfél vagy a jegyzőkönyvben megnevezett személy kérésére bontatlanul visszaadhatja vagy felbonthatja a borítékot és hiteles másolatot állíthat ki, de ekkor az eredeti példányt köteles megőrizni. A közjegyzők letéteikről külön nyilvántartást vezettek (erre a letéti szám utal), de kötelesek voltak ügykönyvükbe is bejegyezni (ez a jegyzőkönyv iktatószáma). A felbontás körülményeit mindkét esetben jegyzőkönyvi záradékban és a letéti könyvben köteles volt rögzíteni. Teleki Pál most közölt feljegyzései és levele (memoranduma) bontatlanul kerültek Budapest Főváros Levéltárába (BFL), tehát a frankbotrány lezárulása után nem vette vissza azokat. Az első feljegyzés meghatalmazottjai, felesége és sógora, Bissingen Ernő sem látta az iratokat. Az első letéti jegyzőkönyvre, valószínűleg Lázár Ferenc vagy irodai alkalmazottja, ceruzával halványan ráírta a következőket: „gróf Bissingen Ernőnek írni". Egyedül ez a megjegyzés utal arra, hogy más is tudhatott a letétek létezéséről. A második letéti jegyzőkönyvben Teleki azonban már nem nevezte meg sem feleségét, sem sógorát, mint akik hozzáférhettek volna a Bethlen Istvánhoz írt levél másolatához és az utolsó két feljegyzéshez. Minden bizonnyal a frankhamisítással kapcsolatos nyilatkozatot tett Teleki Pál február közepén, a parlamenti vizsgálóbizottsági kihallgatása után Lázár Ferencnél, akinek ügykönyvében a 198. számon 1926. február 17-én a következő bejegyzés található: „gróf Teleki Pál földbirtokos V József tér 7. szám. Nyilatkozat". A irat helyén azonban csak a közjegyző őrjegye található, amely szerint a nyilatkozatot a közjegyző irodájában egy vasszekrényben különítették el. Az irat Szécsényi Mihály közlése szerint a kilencvenes évek elején az államosítás előtt működő budapesti közjegyzők letéti anyagát a Fővárosi Bíróság alagsorában tartották. A teljesen rendezetlen anyagot, amelyben készpénz, értékpapír, ékszer és más értékek is előfordultak, elítéltekkel hordatták össze egy helyre. Kollégánk már csak ezt követően fért hozzá ezekhez a letétekhez, amelyeket a levéltári rend szerint ekkor kezdett el közjegyzőkként szétválogatni. Ekkor bukkant a most közölt forrásra is. Jellemző azonban, hogy nem eredeti rendében találta azokat, hanem a Lázár Ferenc által először felvett első letéti jegyzőkönyv mellett volt mind a három boríték. A forrásközlők kezébe már így jutott el és ezért nem értették, hogy a jegyzőkönyv miért csak egy borítékot említ. Csak a közjegyző ügykönyvének módszeres átnézése után találtuk meg a második letéti jegyzőkönyv számát és az okirati sorozatban magát a jegyzőkönyvet. Ekkor bukkantunk az ügykönyvben arra a bejegyzésre, amely Teleki egy korábbi — valószínűleg szintén a frankügyre vonatkozó — nyilatkozatára utalt.