Századok – 1999

Közlemények - Gáspár Ferenc–Sarusi Kiss Béla: Teleki Pál közjegyzői letétbe helyezett írásai a frankhamisításról 1926 IV/727

728 GÁSPÁR FERENC - SARUSI KISS BÉLA nettel, hogy a kormány teregessen ki mindent a frankhamisítással kapcsolatban, a felelősséget pedig Teleki Pál hajlandó magára vállalni. A két helyszín felveti annak a kérdését, hogy Esterházy Miklós Mór, illetve Khuen-Héderváry Sándor jelen voltak-e és volt-e a feljegyzésekre befolyásuk. A forrás megértéséhez szükséges, hogy néhány szóban kitérjünk a magánköz­jegyzői iratok keletkezésének körülményeire, valamint Teleki Pál és Lázár Ferenc kapcsolatára. A magánközjegyzői intézmény sajátos lehetőséget biztosít a hozzáforduló ügyfél részére. Amennyiben nyílt formában nyilatkozatot tesz a közjegyző előtt, akkor az a közhitelesség erejével rendelkezik, olyan erővel bír, amely önmagában is egy bírósági tárgyaláson bizonyító erővel felhasználható. Közjegyzőnél letett nyilatkozatok esetén a közjegyző átveszi a zárt borítékot, az átvétel körülményeit jegyzőkönyvben rögzíti (letevő neve, foglalkozása, lakhelye stb.), majd csatolja a letétbe helyezett nyilatkozathoz úgy, hogy a borítékot lepecsételi, esetleg zsinórral átfűzi. A jegyzőkönyvben kell szerepelnie annak, ha az ügyfél más részére is hoz­záférést kíván biztosítani a nyilatkozathoz. A közjegyző az ügyfél vagy a jegyző­könyvben megnevezett személy kérésére bontatlanul visszaadhatja vagy felbont­hatja a borítékot és hiteles másolatot állíthat ki, de ekkor az eredeti példányt köteles megőrizni. A közjegyzők letéteikről külön nyilvántartást vezettek (erre a letéti szám utal), de kötelesek voltak ügykönyvükbe is bejegyezni (ez a jegyző­könyv iktatószáma). A felbontás körülményeit mindkét esetben jegyzőkönyvi zá­radékban és a letéti könyvben köteles volt rögzíteni. Teleki Pál most közölt feljegyzései és levele (memoranduma) bontatlanul kerültek Budapest Főváros Levéltárába (­BFL), tehát a frankbotrány lezárulása után nem vette vissza azokat. Az első feljegyzés meghatalmazottjai, felesége és sógora, Bissingen Ernő sem látta az iratokat. Az első letéti jegyzőkönyvre, való­színűleg Lázár Ferenc vagy irodai alkalmazottja, ceruzával halványan ráírta a kö­vetkezőket: „gróf Bissingen Ernőnek írni". Egyedül ez a megjegyzés utal arra, hogy más is tudhatott a letétek létezéséről. A második letéti jegyzőkönyvben Teleki azon­ban már nem nevezte meg sem feleségét, sem sógorát, mint akik hozzáférhettek volna a Bethlen Istvánhoz írt levél másolatához és az utolsó két feljegyzéshez.­ Minden bizonnyal a frankhamisítással kapcsolatos nyilatkozatot tett Teleki Pál február közepén, a parlamenti vizsgálóbizottsági kihallgatása után Lázár Fe­rencnél, akinek ügykönyvében a 198. számon 1926. február 17-én a következő bejegyzés található: „gróf Teleki Pál földbirtokos V József tér 7. szám. Nyilatko­zat". A irat helyén azonban csak a közjegyző őrjegye található, amely szerint a nyilatkozatot a közjegyző irodájában egy vasszekrényben különítették el. Az irat­ ­ Szécsényi Mihály közlése szerint a kilencvenes évek elején az államosítás előtt működő budapesti közjegyzők letéti anyagát a Fővárosi Bíróság alagsorában tartották. A teljesen rendezetlen anyagot, amelyben készpénz, értékpapír, ékszer és más értékek is előfordultak, elítéltekkel hordatták össze egy helyre. Kollégánk már csak ezt követően fért hozzá ezekhez a letétekhez, amelyeket a levéltári rend szerint ekkor kezdett el közjegyzőkként szétválogatni. Ekkor bukkant a most közölt forrásra is. Jellemző azonban, hogy nem eredeti rendében találta azokat, hanem a Lázár Ferenc által először felvett első letéti jegyzőkönyv mellett volt mind a három boríték. A forrásközlők kezébe már így jutott el és ezért nem értették, hogy a jegyzőkönyv miért csak egy borítékot említ. Csak a közjegyző ügykönyvének módszeres átnézése után találtuk meg a második letéti jegyzőkönyv számát és az okirati sorozatban magát a jegyzőkönyvet. Ekkor bukkantunk az ügykönyvben arra a bejegy­zésre, amely Teleki egy korábbi — valószínűleg szintén a frankügyre vonatkozó — nyilatkozatára utalt.

Next