Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45

46 PÁLOSFALVI TAMÁS Ami a tanulmány kezdő- és végpontját illeti, az előbbi, úgy vélem, nem szorul különösebb magyarázatra: Albert király halála és rokonuk, V László világra jötte minőségileg új szakaszt nyitott a Cilleiek magyarországi politikájában. A végpont kiválasztását viszont az indokolja, hogy több jel szerint 1448-ban szilárdult meg végleg a Cilleiek uralma Szlavóniában, s Tallóci Frankó bán hősi halálával végleg eldőlt az az elkeseredett küzdelem, amely Cillei Hermann halála óta látensen, 1440 után pedig nyíltan állította szembe egymással Zsigmond király politikájának két oszlopát, a Tallóci és a Cilléi családot. Mivel e küzdelem homlokterében kez­dettől a szlavón bánság és a zágrábi püspökség fölötti uralom megszerzése állt, kézenfekvőnek tűnt az eseményeket a Szlavóniáért folytatott harc vezérfonala köré rendezni. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a szlavóniai történéseket nem lehet elválasztani a magyarországi politika jelentős fordulataitól, mint ahogy a Cillei-Tallóci konfliktust sem lehet csupán a két család „magánügyeként" kezelni. Ebből következik, hogy helyenként nagyobb figyelmet kellett fordítanunk az országos politika fordulataira, mert azok ismerete elengedhetetlennek tűnt a szlavóniai események megértéséhez. Végezetül szükséges leszögezni: a jelen tanulmány po­litikatörténeti jellegű. Arra keresi a választ, milyen körülmények között szerezték meg a Cillci grófok a Szlavónia feletti uralmat, milyen erők próbálták őket ebben megakadályozni, s milyen tényezők segítették végső győzelmüket. Nem Szlavónia történetéről lesz tehát szó, hanem a tartomány életét döntően befolyásoló családok és személyek tetteiről és törekvéseiről, illetve azok következményeiről. Az Albert halálát követő szlavóniai események logikájának megértéséhez Zsigmond uralkodásának utolsó évtizedében kell kezdenünk vizsgálódásunkat. Az régóta ismeretes, hogy Zsigmond adománypolitikájának kezdeti, külső kényszerek által irányított szakasza alapvetően módosította az ország birtokstruktúráját. A király hatalmának megszilárdításában kulcsszerepet játszó bárók olyan óriási va­gyonhoz jutottak, amelyhez foghatók a tartományúri hatalom felszámolása óta nem léteztek. E bárók között is élen járt Cilléi Hermann, a király apósa, aki nem kevesebb, mint 14 (többségükben egy tömbben fekvő) Varasd és Zágráb megyei várral gyarapította már egyébként is tekintélyes vagyonát.­ A birtokkoncentráci­óval párhuzamosan zajlott egy másik, nem kevésbé súlyos következményekkel járó folyamat, nevezetesen a szlavón báni birtokok elapadása. Az utolsó várbirto­kokat Zsigmond adományozta el 1419 után, s az általunk tárgyalt időszakban már egyedül Körös városa tartozott a báni honorhoz.­ A két folyamat következménye az lett, hogy „a báni hatalom helyett a Cilleiek magánvagyona vált elsőrangú politikai tényezővé" Szlavóniában.­ Úgy tűnik, hogy az így kialakult helyzetben rejlő veszélyeket maga Zsigmond is felismerte, de azokat véglegesen elhárítani nem volt képes. A „korrekció" leg­fontosabb eszközei a Tallóci fivérek voltak, akiknek viharos gyorsaságú felemel­ . Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Érte­kezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 83. Bp. 1977. (A továbbiakban: Engel P.: Királyi hatalom) 50. 5 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457. I-II. Bp. 1996. (A továbbiakban: Engel P: Archontológia) I. 16. Engel Pál adattárának az egész munka során óriási hasznát vettem, és nem csak ott, ahol arra közvetlen hivatkozás történik. 6 Engel P: Királyi hatalom 67.

Next