Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
48 PÁLOSFALVI TAMÁS dél iránya Valkó és Pozsega megyei birtokaik felől Szreberniken és Jajcán keresztül Horvátország felé mutatott, s ezt a tengelyt a Zágráb és Körös megyei birtokok észak felől voltak hivatva biztosítani, addig a Cilleiek ambíciói stájerországi és Varasd megyei birtokaik felől Zágráb és Körös megyéket délkeleti irányban metszve vezettek Bosznia és (Ulrik házassága révén) Szerbia felé. Mivel mindkét család kíméletlenül 13 és rendkívül célratörően munkálkodott saját hatalmának növelésén, a konfliktus elkerülhetetlennek látszott. A két família vetélkedésének ráadásul sajátos „ízt" adott az társadalmi különbség, amely őket származásukat tekintve elválasztotta, s amelynek a Cilleiek nagyon is tudatában voltak.14 Zsigmond halálakor a Tallóciak látszólag óriási helyzeti előnyt élveztek. Övék volt a szlavón és a dalmát-horvát bánság, amelyekhez még Tallóci Frank szörényi bánsága járult, ők igazgatták a kalocsai érsekség, a zágrábi és a csanádi püspökség, valamint a vránai perjelség birtokait,150 rokonuk ült a váradi püspöki székben, miközben a Cilleiek semmilyen hivatalhoz nem jutottak. 1437-ben a négy Tallóci fivér majdnem 50 vár fölött diszponált, de ezek közül csupán egy (a Pozsega megyei Kővár) illette őket örökjogon, s további kettő (a Körös megyei Szentgyörgyvára és a boszniai Szrebernik) zálogul, miközben a Cilleiek további négy várral (a Körös megyei Nagykemlékkel és Kővárral, valamint a Zágráb megyei Krupával és Medvevárral) gyarapították vagyonukat.16 A Cilleiek több tucat stájerországi vára, az azokhoz szervesen illeszkedő Varasd megye a maga tíz váruradalmával és a Zágráb megyei várak olyan hatalmat képviseltek, amelyek birtokában Hermann gróf utódai messze kiemelkedtek a magyarországi arisztokrácia soraiból, s már-már uralkodói ambíciókat dédelgettek. így, bár puszta földrajzi kiterjedését tekintve a Tallóciak domíniuma túlszárnyalta a vetélytárs Cilleiek „birodalmát", annál lényegesen törékenyebb maradt, s gyakorlatilag csak addig maradhatott egyben, amíg a fivérek tisztségviselése tartott. A helyzet tehát Zsigmond halála idején úgy festett, hogy a Tallóciak a szlavón bán joghatósága alá eső terület határain belül mindössze a Körös megyei Szentgyörgyvár uradalmát bírták, míg birtokaik jelentős része a szomszédos Pozsega és Valkó megyékben feküdt. Szlavóniai hatalmuk ennek megfelelően nem családi birtokaikon, nem is az időközben jelentéktelenné zsugorodott báni honoron, hanem az általuk igazgatott egyházi javadalmakon, a zágrábi püspökségen és a vránai perjelségen és azok tartozékain alapult. Nem véletlen, hogy Zsigmond halála után a Tallóciak „tartományépítő" törekvéseinek középpontjában éppen e két gazdag egyházi javadalom megtartása, ill. megbízható személyekre bízása állt. Habsburg Albert rövid uralkodása érdemben nem módosított a kialakult erőviszonyokon. A német és cseh királlyá ugyancsak megválasztott Albert Magyar 13 Látni fogjuk, hogy Tallóci Markó családja pozíciójának megerősítése érdekében ugyanúgy nem válogatott az eszközökben, mint riválisai, a Cilleiek. 14 A Cilleiek, mint birodalmi grófok nyilván nem kevés irigységgel figyelték a „kereskedő" Tallóciak üstökösszerű felemelkedését. Tallóci Matkóról a család házi krónikása epésen jegyezte meg, hogy „nem volt nemesi születésű, hanem Zsigmond császár emelte fel és tette bánná" (Der was nicht von edler art, sondern kayser Sigmund het ihn erhebt und zu einem wan gemacht). Krones, Franz: Die Freien von Saneck und ihre Chronik als Grafen von Cilli. Graz 1883. (A továbbiakban: Krones: Chronik) 96. 15 Engel P.: Királyi hatalom 79-80. Ifj Engel P.: Archontológia passim. (A vonatkozó információ megtalálható az egyes várak alatt.)