Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: Rekatolizáció eszköztára Magyarországon a 16-18. században IV/871
880 HERGER CSABÁNÉ jához, az artikuláris helyek jegyzéke pedig nemsokára a protestánsok vallásgyakorlásának területi behatárolását eredményezte. Thököly felkelésének összeomlását követően az új politikai felállás lehetőséget teremtett Lipótnak arra, hogy 1687-ben a pozsonyi országgyűlésen a reformált egyházak ügyét nem a vallásszabadság törvényekben biztosított joga alapján, hanem kegyelmi aktussal szabályozza. Ugyanis mivel a protestánsok a rendek elé terjesztették sérelmeiket — azaz a törvénycikk szóhasználata szerint tiltakozásukkal „visszaéltek" jogaikkal —, az 1681. évi dekrétumban biztosított előnyeik jótéteményében való részesedésük tényleg megszűnt", de a király „az ő kegyelméből és jóságából" „ezen túl is" hajlandó fenntartani azokat.43 Miután a török uralom alól felszabadult Magyarország neoacquista új berendezkedésének előkészítése 1687-ben sikertelennek bizonyult, egy évvel később az uralkodó egy főbizottságot küldött ki a feladat elvégzésére. A bizottság 1688. július 15-én ült össze Ferdinand Dietrichstein herceg elnöklete alatt, mivel azonban az udvari főhivatalok vezetőinek nem igen volt idejük a reformra szoruló kérdések megjelölésén túl a konkrét előkészítő munkára, a feladatot átadták egy albizottságnak, amely az ebben az évben kalocsai érsekké kinevezett Kollonich Lipót 44 vezetésével 80 ülés alatt elkészítette az „Einrichtungswerk des Königreichs Ungarn" című tervezetet. Az Einrichtungswerk egyházpolitikáját személyesen Kollonich alakította ki a főbizottságban megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelően. A nemesi előjogok ellen irányuló centralizáló, abszolutisztikus szellemmel ellentétben a katolikus klérust „der erste und vornehmste status"-sá akarta emelni, hogy „ohne dessen willen und einwilligung in des königreichs gemein angelegenheiten nichts wichtiges oder authentisches" történhessen.45 A katolikus egyház szervezetének megszilárdítása végett az 1676. január 21-i szerződéssel bevezetett, az esztergomi érsek elnöklésével tartandó évenkénti zsinatot és a püspököknek szigorúan a metropolita alá való rendelését javasolta az Einrichtungswerk. Az anyagi szükségletek fedezéséről a korábbi tizedszedés helyreállásáig járó évi 1200 forint állami támogatással, és a parókiák valamint a lelkésznek alárendelt iskolamester ellátásának rögzítésével gondoskodott volna. Kollonich célja a rekatolizáció és az egyesülések elősegítése volt, így tehát a katolikus egyházzal egyesült egyházak klerikusai ennek az ellátásnak a felét kapták volna, míg a többi felekezet lelkészeiről a tervezetben szó sem esett. A protestáns felekezetek helyzetét az 1681. évi pozsonyi artikulusoknak megfelelően írta le a tervezet: a templomok elvételét és a protestáns istentisztelet artikuláris helyekre való korlátozását sürgette. Maurer értékelése szerint az egész fejezet nem volt más, mint egy vitairat a nemkatolikusok ellen, míg a katolikus egyházat Kollonich az állammal azonosította.46 Magyarországon protestánsellenes 43 I. Lipót 1687. évi dekrétuma XXI. cikkely 44 Kollonich 1670-ben bécsújhelyi püspök, 1672-ben a magyar kamara elnöke, 1685-ben győri püspök, 1686-ban bíboros, 1688-ben kalocsai érsek, 1692-ben államminiszter és udvari kamarai elnök, 1695-ben esztergomi érsek lett. Lásd: Theodor Mayer·. Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit, Sigmaringen, 1980, 32-33. 45 Közli: Theodor Mayer·, uo.: 38. 46 Joseph Maurer: Cardinal Leopold Graf Kollonitsch, Primas von Ungarn. Sein Leben und sein Wirken, Innsbruck, 1887, 264.