Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: Rekatolizáció eszköztára Magyarországon a 16-18. században IV/871
REKATOLIZÁCIÓ MAGYARORSZÁGON A 16-18. SZÁZADBAN 879 jezetten hivatkozott is erre: „a magyarok rebelláltak, ezzel minden privilégiumukat elvesztették, mostantól kezdve tehát mint armis subjecti, fegyverrel alávetettek kezeltetnek".37 A vallási türelmetlenség jogvesztési teóriáját Bársony György, a Szepesség katolikus prépostja és nagyváradi címzetes püspök 1671-ben Kassán megjelent Veritas toti mundo declarata című művében fejtette ki. A bécsi békekötés utolsó kitételére alapította érvelését, amely a protestáns vallásszabadságot olyan módon korlátozta, hogy az nem sértheti a katolikus egyházat. Mivel szerinte ez lehetetlen, a béke I. cikke automatikusan elesik, de egyébként sem vonatkozik a szabadság a kortárs reformált egyházakra, hiszen azok már eltértek eredeti hitvallási irataiktól. Bársony adós maradt annak indoklásával, hogy mivel — a békekötés szövegétől eltérően — az azt becikkelyező törvény nem tartalmazta az ominózus korlátot, milyen módon része az a rendi alkotmánynak. Bársony hivatkozott a magyarság jogeljátszására is, hiszen így a törvényekben biztosított vallásszabadságot is semmisnek lehetett tekinteni, azaz eszerint a királyi- és bányavárosokban, valamint a földesurak saját jószágaikon tetszésük szerint újrarendezhették volna a vallási ügyeket.38 1681. június 21-én a pozsonyi országgyűlésen a protestánsok ismételten előadták sérelmeiket, bízva azok orvoslásában. Törvényes jogukra és Lipót hitlevelére is hivatkozva hangoztatták, hogy a rekatolizálás teljességgel ellentétben áll az ország törvényeivel. A katolikus többség a sérelmek tárgyalására csak a politikai helyzet miatt engedményre kényszerült uralkodó felszólítására volt hajlandó.40 A száműzött lelkészeknek és tanítóknak megengedték, hogy hazatérve ismét szolgálatba álljanak (2.§) és újra törvénybe foglalták a vallásszabadság jogát is „a földesurak jogának fenntartását" kikötő záradékkal (1.§). A protestánsok sérelmezték több mint 800 templom, iskolák és más ingatlanok elvételét is. Ezt a kérdést az országgyűlés olyan módon oldotta meg, hogy azokat a templomokat, melyeket az elvétel után még nem szenteltek fel a katolikusok, most vissza kellett szolgáltatniuk. A többi templom fejében kárpótlásként az ún. artikuláris helyeken, azaz minden megyében 2-3 helyen, illetve meghatározott szabad királyi városokban és határ menti helyeken szabad telket kaptak abból a célból, hogy azokon templomokat építsenek maguknak é1 — saját költségükön. Ezek az engedmények messze nem Lipót vagy a katolikus rendek szándékának megváltozását jelezték. A politikai szituáció kényszerének hatására megszületett látszatintézkedések voltak, melyek sokkal inkább korlátozták a reformált egyházak szabadságát, semhogy sérelmeiket orvosolták volna. A földesurak jogának fenntartása a linzi békében a falvak és mezővárosok számára biztosított vallásszabadságot 42 érvénytelenítette, azaz szabad utat engedett a magán kegyúri jog alapján a lelkész kiválasztásához és így a jobbágyok vallásának meghatározás 37 Szita János: Magyarország és a Habsburg-tartományok kapcsolata 1526 és 1847 között. In: Degré Alajos emlékkönyv, 1995, Budapest, 315. 38 Karácsonyi János, uo.: 134. 39 I. Lipót 1659. évi dekrétuma I. cikkely 40 I. Lipót 1681. évi dekrétuma XXV cikkely 41 I. Lipót 1681. évi dekrétuma XXVI. cikkely 42 III. Ferdinánd 1647. évi dekrétuma V cikkely 6.§