Századok – 2002
Tanulmányok - Papp István: A Begyűjtési Minisztérium az 1956-os forradalom idején és a begyűjtési rendszer felszámolása 1956–57-ben I/31
32 PAPP ISTVÁN lett. A kompromisszumos rendelet végül úgy rendelkezett, hogy birtoknagysághoz kötötte a beszolgáltatás mértékét és az ezen felüli mennyiségért iparcikkeket ígért a gazdáknak. A viták kapcsán megjelent egy vékony brosúra is, amelyben az MKP ifjú agrárpolitikusa, Gyenes Antal kifejtette pártja álláspontját a kérdésben. S tizenegy évvel később ugyanez a Gyenes Antal lesz az, aki utolsó begyűjtési miniszterként kezdeményezi majd a beszolgáltatás eltörlését. Személye tehát nagyon is jelképes, hiszen bábáskodik a háború utáni első begyűjtési rendelet születésénél, s később ő lesz az, aki az ötvenes évek keserves tapasztalatait felismerve belátja majd az egész beszolgáltatási rendszer tarthatatlanságát. De 1945 nyarán Gyenes Antal még egyáltalán nem ellenezte a begyűjtést, hanem harcosan védelmezte pártja álláspontját. Az írás alaptézise az, hogy a reakció megjelent a beszolgáltatási rendelettel kapcsolatos vitákban. De a reakció láthatatlan ellenség marad, hiszen Gyenes szerint Faragho közellátási miniszter nem volt reakciós, csupán megkönnyítette a reakció dolgát. Gyenes kifejti azt is, hogy Faraghoék éket kívántak verni az ipari munkásság és a parasztság közé. De ezt nem hagyja a Magyar Kommunista Párt, mivel ők olyan beszolgáltatási rendszert akarnak, amely „levegőhöz engedi jutni a parasztságot és elősegíti, hogy az egyéni gazdaságok erősödjenek."7 Szerinte a mostani rendelet pont ilyen, s ez természetesen az MKP érdeme. Gyenes kinyilatkoztatja azt is, hogy: „A beszolgáltatás teljesítése nemzeti kötelesség, a beszolgáltatás sikere nemzeti érdek."8 Érvelését azzal zárja, hogy a parasztságnak azért érdeke a begyűjtés, mivel így támogatja az ipart, amely a mezőgazdasági gépeket gyártja. Gyenesnek ezt az álláspontját nem nevezhetjük rossznak, elvetendőnek, mivel 1945-ben valóban nemzeti érdek volt a közellátás biztosítása, amely nélkül nem indulhatott volna be az ország gazdasági vérkeringése. Természetesen az írásról le kell hántanunk a reakció kárhoztatásának rétegeit, s érdemes figyelmet szentelnünk egy mondatnak, amely az utolsó bekezdésben található. Itt ezt írta Gyenes: : A lehetőségig tehermentesíteni kell a parasztgazdaságot, hogy önerejéből ráléphessen a felemelkedés útjára, másfelől komoly támogatást kell nyújtani ott, ahol rendkívüli szükség van rá." Ezek a parasztsággal együttérző, problémáit ismerő ember szavai, aki ezt a meggyőződését később is megtartotta. Bár nem politikai okokból távozott az MKP agrárpolitikusainak sorából 1947-ben,10 de nem véletlen, hogy 1954-ben Nagy Imre mellé állt. Ebben az írásban is benne foglaltatnak annak az emberséges és parasztbarát politikusnak a gondolatai, aki a forradalom idején felismerte a begyűjtési rendszer értelmetlenségét és felszámolásának szükségességét. Vagyis Gyenes 1945-ben ugyanazért érvelt a begyűjtés szükségessége mellett, mint amilyen okokból a forradalom idején felvetette annak eltörlését. Mindkétszer a parasztság sorsát ismerő és vele azonosuló politikus szólalt meg. S természetesen nem szabad felednünk, hogy az 4 Erdmann Gy. 1988. 146. 5 Gyenes Antal: Terménybeszolgáltatás és mezőgazdasági munkabér Bp. 1945. Szikra. A továbbiakban Gyenes A. 1945 6 Gyenes A 1945. 4. 7 Gyenes A 1945. 6. 8 Gyenes A. 1945. 7. 9 Gyenes A. 1945. 16. 10 A Népi Kollégiumok Országos Szövetségének főtitkára lett, függetlenített státusban.