Századok – 2002
Kisebb cikkek - Egy Kéthly Anna levél 1960-ból (Közli: Korbuly Dezső és Vida István) V/1211
KISEBB CIKKEK 1215 a Szakasitsot kézben tartó környezet már a saját belső pozícióit elfoglalta. Peyert nem a Bethlennel kötött paktum miatt szorították ki a pártból. Én annak a paktumnak létrejöttekor nem voltam vezető helyen a pártban, így tehát nyugodtan állíthatom, hogy hasonló helyzetben én sem cselekedtem volna másként. Egyébként a paktumot aláíró pártvezetőségben akkor Peyer már csak azért sem vehetett részt, mert akkor még Bécsben, emigrációban volt. 15 A Bethlennel való tárgyalások idején kb. 60 000 ember (nem tévedek a nullákban!) volt részben Hajmáskéren, Zalaegerszegen, a váci fegyházban és katonai börtönökben. Én a nőtitkárságot vezettem átmenetileg a pártközpontban, és naponta jöttek be hozzám feleségek, anyák, gyermekek, akik eltűnt hozzátartozójuk ügyében közbenjárást kértek vagy bemutatták a letartóztatási intézetekből kiküldött ruhadarabokat. Véresek és rongyokra tépettek voltak ezek a fehérneműk! A párt kötelezve volt ennek a sok ezer szerencsétlennek ügyében valamit tenni. Bethlen konszolidációt ígért, a fehér terroristák megfékezését, nekünk pedig mint túszokat, odakínálta ezeket az embereket. A Szovjetunió kivitte cserefogolyként a halálra vagy hosszú börtönbüntetésre ítélt népbiztosokat és vezető kommunistákat. A kis embereket, bizalmiakat ott hagyta. Ismerjük ezt a módszert azóta még jobban. A kiszolgáltatott áldozatok olyan feszítő erőt jelentenek, ami segíti az illegális mozgalmat, szállítja az ürügyet a más előjelű diktatúra ellen. A paktum, amelyet mindig megvető módon emlegetnek, ezeket az áldozatokat szabadította ki. És hogy ezek nem sokallották az értük fizetett árat, azt bizonyítja a tény hogy a párt újjáépítésének legjobb munkásai lettek. Peyert — még Dachauból való hazatérése előtt 16 — a kommunista párt félreállításra ítélte. Peyer keménysége, makacssága olyan akadályt jelentett volna a két párt egyesítésének munkájában, hogy nem engedhették meg számára a reaktiválódást. Megkísértették mással is, felajánlották neki — mint később nekem is 17 — a hágai vagy a londoni követséget. Peyer — akinek kitűnő politikai érzéke volt — mindig visszautasította azt, hogy kimenjen az országból. Benn a pártban Peyer visszatérése kérdésében ugyanaz a harc folyt, mint az egyesülés kérdésében. Szakasits, akinek hiúságát is felpiszkálták, az egész belső csoportjával szembeszegült annak, hogy Peyert reaktiválják. Azt egyelőre nem tudta megakadályozni, hogy Peyer bekerüljön a képviselőházba, de minden egyéb módon útját állta. Félnünk kellett attól is, hogy Peyerrel szemben a kommunisták más eszközökhöz nyúlnak. Az ettől való indokolt aggodalom következtében hagyta el Peyer 1947-ben az országot.18 Hozzá kell tennni, hogy felajánlották neki azt, hogy útlevelet adnak és kikísérik a határig, de Peyer bölcsen elutasította ezt az ajánlatot. Bizonyára az utolsó percben lefogták volna és a neki adott útlevél ellenére is szökéssel vádolták volna. Peyert a határ menti bányászok segítették ki szabad földre. 15 Az ún. Bethlen-Peyer-paktum megkötésére 16 Lásd a 14. sz. jegyzetet, 1921. december 22-én került sor. Az SZDP részéről 17 Nincs okunk Kéthly kijelentésében kételkedő tárgyalásokat Peyer vezette, aki ekkor már itthon is, de eddig még nem került elő korabeli írásos tartózkodott. Peyer a fehérterror elől 1920 elején dokumentum, ami állítását alátámasztaná, menekült Bécsbe, de 1921 májusában visszatért 18 Peyer 1947. november 19-én menekült el az Budapestre. (Lásd: A magyar szociáldemokrácia két országból,zikönyve, 1999. 436-437.)