Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897

898 PÁLOSFALVI TAMÁS de ha birtokai szétszórtan helyezkedtek el az ország területén, ez egyszersmind sebezhetőségét is fokozta. Egy gazdag hűtlen ráadásul bőséges adományozási le­hetőséget biztosított a trónkövetelők számára. Jó példa erre Garai László, akit ugyan az ország leggazdagabb birtokosaként ért 1440-ben a polgárháború, néhány évvel később mégis arra panaszkodott, hogy alig maradt valamilyen­ Súlyos di­lemma elé került az a báró, akinek birtokai zömmel a potenciális ellenpárt által könnyen elérhető vidékeken feküdtek. Kevésbé tehetős birtokos esetében a gyanú árnyéka vagy közönséges rágalom is elég volt ahhoz, hogy erőszakosabb riválisa felkérje (az uralkodótól adományba kérje) és erővel el is foglalja birtokait. Ágakra bomlott, vagy egyszerűen csak több felnőtt férfitaggal rendelkező családok eseté­ben felmerülhetett a hűség „megosztása"azzal a céllal, hogy a szükségszerűen bekövetkező veszteségek és nyereségek legalább ellensúlyozzák egymást. Szerepet játszottak továbbá a politikai állásfoglalásban a korábbi kutatás által némiképp túlhangsúlyozott családi kapcsolatok, jóllehet hiba volna kizárólag ezekkel magyarázni a különböző főúri csoportosulások létrejöttét és átalakulását.­ Egyrészt nagyon kevés információval rendelkezünk egy-egy házassági kapcsolat létrejöttének és megszűntének pontos idejét illetően, másrészt a magyar arisztok­rácia viszonylag kis létszámából adódóan alig találni egy adott időben két olyan családot, amelyek között ne lett volna valamiféle rokoni kapcsolat. Végképp ér­telmetlen dolog főúri „klánok", atyafiságok politikai tevékenységéről beszélni, mert egy-egy család különböző ágai többször álltak szemben egymással, mint a­hányszor közös akarattal léptek fel, és a látszólag egy politikai táborba tartozó családok is gyakran kerültek konfliktusba egymással különböző, regionális jellegű ellentétek miatt, amelyeknek semmi közük nem volt a trónért versengő jelöltek iránti hűséghez. További tényezőként kell megemlíteni a politikai hagyományokat és szimpátiákat, valamint a látens ellentéteket, amelyek vizsgálata ugyancsak szinte lehetetlen. Aligha vitatható ugyanis, hogy például Zsigmond hosszú, kon­szolidált uralma politikailag egybekovácsolta az általa felemelt politikai elitet; ezt Albert királlyá választása ékesszólóan bizonyította. Ugyanakkor az is világos, hogy ezt az elitet, nem kis részben ugyancsak Zsigmondnak köszönhetően, súlyos belső konfliktusok terhelték, amelyek egy válsághelyzetben könnyen töréshez vezethet­tek. Mindeme, kisebb részben objektív, mérhető, nagyobb részben azonban szub­jektív és nehezen megragadható tényezők működésének vizsgálatára teszünk az alábbiakban kísérletet, egyetlen család, a Rozgonyiak példáján, az 1440 és 1444 közötti időszakban. A példaválasztást egyebek mellett az is indokolja, hogy a csa­lád különböző ágainak politikai állásfoglalásait szinte minden, a kérdéssel foglal­kozó szerző másképpen rekonstruálta,­ mindenképpen időszerű tehát egy lehető- 2 Mályusz Elemér: Budai Farkas László. Tanulmányok Budapest múltjából 15 (1963) 153-189. 185. 101. l. 1442 őszén Erzsébet királyné az Ulászlóval kötendő megállapodás egyik feltételéül szabja, hogy Garai kapja vissza birtokait. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (to­vábbiakban: DF) 252476. 3 A házassági kapcsolatokból épülő politikai „ligák" túlhangsúlyozásának kritikájára 1. Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a 15. században. I. rész. In: Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket gondozta Csukovits Enikő. Budapest 2003. 22. 4 A különböző nézetek felsorolásától nyugodtan el lehet tekinteni, mert nincs két egyforma álláspont. Korábban, a források tökéletlenebb ismeretében magam is azt véltem pl., hogy „a Rozgo­nyiak csicsvai ága (vagyis a János-fiak) közismerten Erzsébet királyné pártját fogta". Pálosfalvi

Next