Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
LUPESCU RADU A. Rusu hiányolva az 1446 előtti, illetve az 1452 utáni itineráriumot, vállalkozott a feladat megoldására, munkája bevezetőjében pedig a román történetírás figyelmét hívta fel az itinerárium-kutatás jelentőségére.76 így született meg a magyar és román történetírás együttes tevékenysége révén Hunyadi János pályafutása jelentős részének itineráriuma (1441-1456), jól tükrözve a két történetírás által tanúsított érdeklődést Hunyadi iránt. Engel közvetlenül Hunyadira vonatkozó írásain túlmenően az e korszakhoz kapcsolódó egyéb munkáival is hozzájárult hősünk pályafutásának jobb megértéséhez. Ilyen például a nova donatioról írt tanulmánya, amely véglegesen megdöntött egy több mint egy évszázados elméletet a Hunyadi család eredetét illetően. Az 1409. évi Zsigmond-féle birtokadományban a király nova donatio címén adományozta Hunyad birtokát Vajknak és családjának, amit számos történész úgy értelmezett, hogy a család már korábban birtokolta a vajdahunyadi várat, vagyis már 1409 előtt Hunyad megyében éltek. A nova donatio mibenléte emiatt rendszeres vitatéma volt a Hunyadi-kutatásban, és habár Forster Gyula helyesen értelmezte, az értelmezés helyességét nem tudta kielégítően alátámasztani. Engel Pál tanulmánya végül minden kétséget eloszlatóan bebizonyította, hogy a nova donatio Nagy Lajos birtokadomány-reformja következtében vált használatossá, és nem egy már korábban birtokolt uradalom újraadományozására utalt. További nagy szolgálatot tett a Hunyadi-kutatásnak, hogy Magyarország középkori archontológiáját nem csak Zsigmond király haláláig vezette, hanem belefoglalta Hunyadi János korát is.7. Ezáltal egy roppant fontos munkaeszközzel gazdagodott a Zsigmond és Mátyás király közötti, átmenetinek tekintett korszak kutatása. A mű lehetőséget teremtett a Hunyadi János körül egyre terebélyesedő familiárisi hálózat tanulmányozására is, ami egyébként még feldolgozásra vár. Szintén jelentősek a Hunyadi pályafutásában is oly nagy szerepet játszó várak és uradalmak kapcsolatrendszerével foglalkozó kutatásai, valamint Mályusz korábbi kutatásainak folytatásaként a köznemesek, a familiárisok szerepének elemzése a 15. században. Mindezen aprólékos és mélyreható, elsősorban társadalomtörténeti elemzések teljesen megújították Hunyadi János korának és politikai szerepének a megítélését, a hősünkre vonatkozó kutatások előtt új távlatokat nyitva meg. Ez az új Hunyadi-kép a középkori magyar történelemről írt összefoglaló művében rajzolódott ki a legjobban. Elekes Hunyadijával szemben itt a magát a társadalmi ranglétra minden szintjén átküzdő hadvezér alakja tűnik fel, aki 1453 után „leplezetlen hatalmi törekvéseivel olyan útra lépett, amelyen már barátai sem voltak hajlandók valamennyien követni"."" Míg Elekes a bárók által cserbenhagyott nemzeti hőst látta Hunyadiban, Engelnél a kiváló tehetséggel megáldott, ugyanakkor TM Adrian Andrei Rusu, întregiri interpretǎri privitoare la itinerariile lui Iancu de Hunedoara. Anuarul Institutului de Istorie "A. D. Xenopol" 27. (1990) 171-185. 77 Engel Pál: Nagy Lajos ismeretlen adományreformja. Történelmi Szemle 39. (1997) 111-118. 76 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457 I—II. Bp. 1996. 7a Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV században. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 4. (1968) 337-357.; 5. (1970) 291-313.; Uő.: Vár és hatalom. Az uralom territoriális alapjai a középkori Magyarországon. Világosság 25. (1984) 288-295., 367-375. 80 Engel Pál: Szent István birodalma. Bp. 2001.