Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: Mária királyné kiszabadítása. Magyar-velencei szövetség 1387-ben 925
MAGYAR-VELENCEI SZÖVETSÉG 1387-BEN 927 baxiator) Velencébe, hogy hírt adjon a koronázásról, megújítsa az 1381. évi békét és ennek értelmében az évi hétezer dukátot is megszerezze.10 Tudjuk, hogy Zsigmond királlyá választása után Budáról több követség is elindult Velencébe. A király Jánoki Demeter nyitrai választott (electus) püspököt küldte Velencébe követként az 1387. évi adó kifizetése ügyében.11 A követségre minden bizonnyal a fent említett diplomáciai akció után került sor, hiszen a pénzre égetően szüksége volt az új magyar királynak, hogy még mindig fogságban lévő feleségét kiszabadítsa. Rövid időn belül azonban egy újabb magyar delegáció is indult Velencébe. Ennek a követségnek Demeter csázmai prépost, valamint Szántói János udvari vitéz (miles) voltak a tagjai. Feladatuk az volt, hogy jelenlétükben a dózse és a tanács esküvel erősítse meg a torinói békét.12 Velence mindenképpen fontos gesztust tett Zsigmond felé, amikor nem zárkózott el a katonai fellépéstől. A Horvátiak fogságába került Erzsébet és Mária kiszabadítására Zsigmond már tett kísérletet, és valójában ezt tekinthetjük első, jelentős, önálló politikai lépésének. Erre már a koronázás előtt sort kerített, de 1387 telén eredménytelenül tér vissza Szlavóniából. A hadjáratban Gomnec (ma Ivanic, Kőrös megye) várának sikertelen ostroma volt az egyetlen figyelemre érdemes katonai esemény.13 Az uralkodó persze a kudarc ellenére sem mondhatott le Mária kiszabadításáról. Katonai akcióra nem vállalkozott, de politikai lépéseket tett, hogy elszigetelje a felkelőket. Dalmáciába és Horvátországba írt levelében arra szólít fel, hogy álljanak ellent a lázadóknak.14 A királyné kiszabadítását Zsigmond valójában Velencének köszönhette. Az őrgróf anyagilag is „támogatta" az akciót, igaz, a rá olyannyira jellemző módon. Mivel nem volt elegendő pénze, a Velence által még ki nem fizetett hétezer aranyat ajánlotta fel a kiszabadítás költségeire.15 Hozzá kell tenni azonban, hogy Zsigmond ekkor még nem volt Magyarország királya, így jogilag nem rendelkezhetett a hétezer arany sorsáról. Nagy valószínűség szerint Velence nem sokat foglalkozott a felajánlással, hiszen tisztában voltak Zsigmond helyzetével, de ha el is játszottak a gondolattal, hamarosan elérkezett az „igazság pillanata", hiszen miután Zsigmondot királlyá választották, az első adandó alkalommal elindította emberét, hogy az 1387-re esedékes pénz kifizetéséről tárgyaljanak. . 10 A levelet Lorenzo de' Monaci (Laurentio de Monacis) nótárius terjesztette a Signoria elé, feltehetően 1387 áprilisában. Predelli: Libro VIII. 257. sz.. Magyar Diplomácziai Emlékek az Anjou-korból. Szerk. Wenzel Gusztáv. (Magyar Történelmi Emlékek / Monumenta Hungariae Historica, Acta Extera III.) Bp. 1876. 357. sz. Az oklevelet tartalmilag közli Romania, S.: Storia documentata i. m. 312-314. is. A Wenzel-féle közlésnél hosszabb a szöveg. A sokat emlegetett István vajda Csáktornyai Lackfi István egykori erdélyi vajda volt, aki ekkor már nádor: Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I—II. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) Bp. 1996. I. 4. 13. 11 Az oklevél az ötödik zsákban található. Predelli: Libro VIII. 326. sz. 12 .1387. április 23. Buda, Zsigmond király oklevele. Diplomácziai Emlékek i. m. 360. sz. 13 Mályusz E.: Zsigmond király i. m. 21. 14 1387. április 4. Buda: Zsigmond király oklevele. Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. XVII. (1386-1394). Digessit Stjepan Gunjaca. Collegii Tadija Smiciklas. Zagrabiae 1981. (a továbbiakban Smiciklas, T.: i. m.) 46. sz. 15 1386. november 22. Veszprém. Zsigmond brandenburgi őrgróf oklevelének másolata. Monumenta spectantia historiam Slavorum Meridionalium. Ed. Sime Ljubic. III. Zagrabiae 1872. (a továbbiakban: Ljubic, S. i. m.) 332. sz.