Századok – 2007
BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Nándorfehérvár-konferenciájáról (Skorka Renáta) 11/493
BESZÁMOLÓ századi Nándorfehérvárt és környékét ábrázoló térképet mutatott be. A térképen egy esetleges későbbi ostrom esetére olyan stratégiailag fontos megjegyzések találhatók, amelyek bizonyítják, hogy az oszmán katonai tanácsadók igyekeztek levonni a vereség tanulságait. Az előadás befejező része Konstantin Mihailovic di Ostrovica szerb származású janicsár naplójegyzeteinek felhasználásával az oszmánok részéről Nándorfehérvárnál elkövetett hibákat (janicsárok túl korai rohama, Táji Karadja ruméliai beglerbég halála, a hirtelen támadt tűzvészben elpusztult török ágyúk és kiszolgáló eszközök) tárta fel. Stanko Andric, a Horvát Tudományos Akadémia munkatársa angol nyelvű előadásában az obszerváns ferences barát, Kapisztrán János és a szerb despota, Brankovics György kibékíthetetlen ellentétén keresztül mutatta be a római katolikus egyház és a szerb ortodox egyház viszonyát. A beszámoló kiinduló pontja az 1455 júniusának elején Győrben összeült tanácskozás, ahol a magyar országnagyok, miközben a rendi ligáról egyezkedtek, hírét vették, hogy II. Mehmed szultán elfoglalta a gazdag bányáiról híres szerbiai Novo Brdot, és ezzel együtt Szerbia déli területeit. Június 5-én érkezett Magyarországra az országnagyok hívására Kapisztrán János itáliai ferences szerzetes, aki június 21-én kelt, III. Callixtus pápához intézett levelében beszámolt a győri gyűlés részleteiről. A ferences barát az elragadtatottság hangján nyilatkozott Hunyadi János török felett aratott múltbeli győzelmeiről, és hangsúlyozta páratlan tapasztalatait az oszmán hadviseléssel kapcsolatban. Kapisztrán támogatta a hadvezér felvetését az európai összefogás tekintetében, s bár Hunyadi csupán 30 ezer fős seregről beszélt, a lelkes ferences már a pápa, a nápolyi király, a burgund herceg segítségével felállítandó százezres seregről ábrándozott. A Magyarországra érkezett Kapisztrán kezdeti törekvéseit a török elleni keresztes hadjárat megszervezése mellett jellemezte még az a szándék, hogy az ország déli és keleti részein a török előrenyomulásával egyre nagyobb számban megjelenő görögkeleti vallású népcsoportokat erőszakos eszközöktől sem riadva vissza megtérítse. Kapisztrán János Győrben találkozott először Brankovics György szerb despotával, akivel kapcsolatban az előadó hangsúlyozta, hogy családjával együtt mindvégig kitartott az ortodox vallás mellett. A ferences barát július 4-én a pápához írott levelében számolt be a despotával folytatott beszélgetéséről, hangsúlyozta Brankovics katolikusellenességét. Obszerváns ferencesektől kapott információk alapján listát készített azon vétségekről, amelyeket a szerbek a római egyház ellen hitük gyakorlásával elkövettek, ezek sorában élen állt, hogy az ortodox egyház nem ismeri el a római pápa elsőségét, s a pátriárkát tekinti a földön a legfőbb egyházi hatalomnak. Kapisztrán levelében elmarasztaló hangon kitért a despota unokájának, illetve a Hunyadi családnak az esetére is, az ortodox hitű Cilléi Erzsébetet, Brankovics György unokáját, Cilléi Ulrik és Brankovics Katalin gyermekét, politikai kompromisszumok keretében 1448-ban Hunyadi Lászlóval, majd 1451-ben Mátyással jegyezték el. Andric előadása végén leszögezte, hogy határozottan úgy tűnik: a nándorfehérvári ostrom előestéjén Kapisztrán János és Brankovics György között kibékíthetetlen és nyílt ellentét feszült. Érszegi Géza, a Magyar Országos Levéltár főtanácsosa „Déli harangszó" című előadásában a délben történő harangozás hagyományának kialakulását ismertette. A szentévek sorának áttekintése után az előadó felhívta a figyelmet