Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése) IV/853
kivéve — szinte ugyanazokat ismétlik. Az eddigi kutatások ráadásul mind az arisztokráciába való bejutást, mind a két nádor karrierjét szélesebb körű összehasonlítást mellőzve vizsgálták, így Miklós nádor pályáját mindenekelőtt Nádasdy Tamás nádor 16. századi felemelkedésével állították — egyébként teljes joggal — párhuzamba. A széles körű összehasonlítás elmaradása több okkal magyarázható. Egyrészt a Magyar Királyság irányításában döntő szerepet játszó Habsburg-hű arisztokrácia vizsgálata az 1980-1990-es évek előtt Magyarországon nem tartozott a kedvelt és támogatott kutatási irányok közé. így a kora újkori magyar főnemességről nem rendelkezünk olyan összegző monográfiával, mint amilyen a cseh arisztokráciáról Petr Mata tollából 2004-ben látott napvilágot. S noha ezen alapmunka a cseh történettudományban komoly vitákat váltott ki, mégis számos olyan alapvető szemponttal és új eredménnyel gazdagította a kutatást, amelyet az Esterházyak felemelkedésének vizsgálatakor is hasznosíthatunk, sőt mintának tekinthetünk. Többek között azt a vizsgálati rendszert, amely a nemesség elitrétegét a cím-, a gazdasági és birtok-, a karrier- és a kapcsolati tőke rendszerében mutatta be. Másrészt a csehnél jóval nagyobb és sokrétűbb magyar arisztokrácia legfőbb képviselőiről, sőt valójában még a nádorokról sem áll rendelkezésünkre olyan kézikönyv, amelyben legfontosabb életrajzi és tisztség-adataikat pontosan nyomon követhetnénk, illetve karrierjeiket összevethetnénk. Ám még a 16-17. századi bárókról és grófokról sem jelent meg teljességre törekvő kimutatás, így ez ideig az Esterházyakat még közeli rokonaikkal (az Illésházyakkal, a Pálffyakkal, a Thurzókkal stb.) sem „mérhettük össze". Végül, egy újabb kis közleményt kivéve, alig ismerjük Miklós nádor apja, Ferenc pályáját és kapcsolatrendszerét, pedig enélkül fia kiugrása aligha érthető meg. Az alábbi tanulmány ezt a hiányt szeretné pótolni, elsősorban Esterházy Ferenc pályája és Miklós karrierje, valamint eddig viszonylag kevés figyelemre méltatott rokonságukkal (az Illésházyakkal és a Pálffyakkal) való kapcsolatrendszerük feltérképezésével. Vizsgálatunkat több tényező tette lehetővé: egyrészt Ferenc újonnan előkerült mintegy negyedszáz levele; másrészt a két befolyásos rokonra (Illésházy Istvánra és Pálffy Miklósra) vonatkozó újabb kutatásaink; harmadrészt az 1526 utáni közel egy évszázad báróinak összegyűjtése, végül a 16-17. századi nádorok teljes tisztség-adatbázisának összeállítása. A Mata munkája által is inspirált elemzésünk — amelybe néhány befolyásos országbírót és horvát-szlavón bánt is bevontunk — egyúttal lehetőséget kínál . Péter K.: Esterházy Miklós i. m.; Berényi László: Három évtized nagyítóüveg alatt. Esterházy Miklós fiatalsága, Turul 72. (1999) 24-31. Az utóbbi írás Miklós korai pályájával kapcsolatban számos félreértést és feltételezést tisztázott. 4 Vö. Géza Pálffy: Die Gesellschaft der ungarischen Länder 1526-1740 in der Historiographie des letzten Jahrzehnts. In: Spolecnost v zemich habsburské monarchie a její obraz v pramenech (1526-1740). Edd. Václav Bűzek - Pavel Král. (Opera Historica 11.) Ceské Budéjovice 2006. 67-76. 5 Petr Mat'a: Svét ceské aristokracie (1500-1700). (Edice Ceská historié 12.) Praha 2004. 6 A könyv körül kialakult vitára legújabban: Cesky casopis historicky 105. (2007) 903-919.; a jóval pozitívabb nemzetközi visszhangra 1. Thomas Winkelbauer: Ein neues Standardwerk zur Geschichte der böhmischen Aristokratie im 16. und 17. Jahrhundert. In: http://www.historicum.net 4. (2005: Heft 2.). 7 Berényi László: Esterházy Ferenc alispán, Turul 73. (2000) 93-96.