Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 611 határozatát pedig az uralkodóhoz terjesztették fel. A kancellária személyzetéhez tartoztak továbbá titkárok, fogalmazók és gyakornokok valamint az ágensek. A kancellárián belül működött több iroda is, külön személyzettel: iktatóhivatal és levéltár, kiadóhivatal, taksáló hivatal, számvevőhivatal, utóbbi alá tartoztak az ágensek. Rajtuk keresztül jutottak el a megyékből a kérelmek a hivatalba, mivel a kérelmező és a kancellária között nem lehetett közvetlen érintkezés. A kérelmeket ezután a tanácsosok kapták meg, akik az ügyek előkészítésében vettek részt, a kiemelt ügyeket a kancellária tanácsán vitatták meg, míg a kevésbé fontos ügyekről előadói referátum alapján döntött a kancellár. Noha ügyosztályok nem alakultak ki, azért bizonyos fokú specializáció megfigyelhető, mivel egy-egy tanácsos egy-egy ügytípus előkészítésére szakosodott, például Karner Antal címzetes püspök az egyházi ügyekre. Vagy a titkárok esetében, például Paziazi Mihály leginkább az elnöki felterjesztések készítésében vett részt, míg Stettner Mátyás főként az általános ügyiratok szövegezésében. A kancellárián tartott ülésekről jegyzőkönyvek készültek, amelyeket ülésről ülésre az uralkodó elé kellett terjeszteni, a jegyzőkönyvek vizsgálata az államtanács hatáskörébe tartozott. A kancellária felterjesztéseinek zöme nem került rögtön az uralkodó elé, hanem annak tanácsadói vitatták meg először (a Staatsrat — államtanács, a Staatskonferenz — államkonferencia és Kolowrat miniszter), s csak aztán adták elő az ügyet az uralkodónak. Az említett testületek döntéshozatalba való beleszólási jogának mértéke az egyes kormányzatok alatt rendszerint változott. Az 1840-es évek második feléről azonban elmondható, hogy az uralkodó jelentős mértékben támaszkodott e fórumokra. A fent említett fórumok közül az államtanács a legrégebbi, Mária Terézia uralkodása idején 1760-ban hozták létre legfelsőbb tanácsadó testületként Kaunitz gróf tanácsára. 1814-ig több ízben változott döntéshozatalban betöltött súlya és funkciója, II. József uralkodása alatt kisebb jelentőségű közigazgatási ügyeket bíztak rá. I. Ferenc idején négy szekcióban folyt az ügyek tárgyalása,10 amelyeket az iratokon egyszerűen az abc első négy betűjével jelöltek: A betűvel jelölték az törvénykezés, igazságszolgáltatás területéhez tartozó felterjesztéseket, B betűvel a belügyi kérdéseket tárgyaló felterjesztéseket, a C jelölésűek a pénzügy területére vonatkozó felterjesztéseket tartalmazták, míg a D jelölésű- 8 Dr. Fazekas István levéltári delegátussal folytatott konzultáció alapján (2011. március), aki az intézménytörténeti kérdésekben is segítségemre volt. A kancellária személyzete és szervezete 1847-ben: Schematismus Hungariae partiumoque eidem adnexarum pro anno 1847. Budae 109-121. ( Erről bővebben: Carl Freiherrn von Hock: Der österreichische Staatsrat 1760-1848. (vollendet und fortgesetzt von Hermann Ignaz Bidermann) Wilhelm Braumüller, Wien, 1879.; Eduard Wertheimer: Fürst Metternich und die Staatskonferenz. In: Österreichischer Rundschau Band 10. Wien, 1907. 41-54. és 111-128.; Joseph Karl Mayr. Geschichte der österreichischen Staatskanzlei im Zeitalter des Fürsten Metternich. Wien, Selbstverlag des Haus-, Hof- und Staatsarchivs, 1935.; Friedrich Walter: Die Geschichte der österreichischen Zentralverwaltung in der Zeit Franz II. und Ferdinands I. 1792-1848. In: Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs. Wien, Adolf Holzhausens Nachfolger, 1956.; Peter Cordes: Die obersten Staatsorgane und die Leitung der auswärtigen Angelegenheiten 1792-1850. Inauguraldissertation, Graz, 1978.; Erwin Matsch: Die auswärtige Dienst von Österreich (-Ungarn) 1720-1920. Wien, Böhlau, 1986. 10 Eckhart F. : Alkotmány i. m. 198-199.