Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
Konrád Miklós ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre Az európai térségben nemzetiségi és felekezeti szempontból legtarkább Magyarországon a reformkorban kialakuló és a politikai elit körében a dualizmus végéig domináns liberális nacionalizmus az elvek szintjén nem lehetett más, mint nyitott, jogkiterjesztő és befogadó. Miután 1903-ban Bánffy Dezső elfogadta a zsidó nagypolgárság fellegváraként számon tartott Lipótvárosi Kaszinó elnöki tisztségét, a Bródy Sándor szerkesztésében megjelenő jövendő interjút készített a volt miniszterelnökkel. A „zsidókérdés” kapcsán, amely Bánffyt csupán annyiban érdekelte, amennyiben a számára legégetőbb kérdést, a magyarság jövőjének a kérdését is érintette, a politikus leszögezte: „Aki velünk van, az, mi vagyunk.” A liberális nacionalizmus nemzeteszméjének nyitottságát és integratív jellegét keresve sem lehetne frappánsabban összegezni. Bánffy elutasította, hogy „filoszemitának” tekintsék, szemszögéből érthetően, hiszen a liberális nacionalizmus „filoszemitizmusa” éppen abban nyilvánult meg, hogy zsidó és nem zsidó között elméletileg nem tett különbséget. A zsidók ugyanolyan jó magyarokká válhattak, mint bárki más, és amennyiben azzá váltak, vagyis nyelvben és művelődésben elmagyarosodtak és támogatták a magyar állameszmét, jogot formálhattak arra, hogy a nemzet teljes jogú és értékű tagjainak tekintsék őket. A származás, a felekezeti hovatartozás nem számított, csupán a teljesítmény, a magyar nemzettel való azonosulás. A befogadókészség azonban csak elméleti szinten volt egyértelmű és maradéktalan. A zsidók 1867-ben törvénybe foglalt emancipációja, majd a zsidó vallás 1895-ben megvalósult „recepciója”, vagyis a bevett keresztény felekezetekkel egyenlő rangra emelése bő fél évszázados, heves parlamenti és sajtóvitákkal tarkított küzdelem eredményeként valósult meg. A dualizmus korában A tanulmány az OTKA által támogatott K 108 670. számú, Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon című kutatási projekt keretében készült. Egy korábbi változatát szerencsém volt megvitatni Szilágyi Adrienn, Cieger András, Fónagy Zoltán, Gyáni Gábor, Lajtai Mátyás, Szalai Miklós és Varga Bálint kollégáimmal. Értékes észrevételeikért köszönet mindannyiuknak. 2 Beszélgetés Bánffy Báróval. Jövendő, 1903. március 15. 5. 3 A zsidók emancipációjának és az izraelita felekezet recepciójának monografikus bemutatása még várat magára. A folyamat egyes momentumainak szentelt bőséges irodalomból lásd Kecskeméti Károly: A liberalizmus és a zsidók emancipációja. Történelmi Szemle 25. (1982. 2. sz.) 185-210.; Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840-1849. Századok 129. (1995. 2. sz.)