Századok – 2017

2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mautner Zoltán: Viták egy pozíció körül. Nadler Herbert kinevezése az állatkert élére

MAUTNER ZOLTÁN 1143 Az 1929. június 12-én tartott közgyűlés több szempontból is emlékezetes ma­radt. Ekkor választották meg az új tiszti főügyészt, Szemethy Károlyt, és emlé­keztek meg a nemrégiben elhunyt belügyminiszterről, Andrássy Gyuláról, aki Budapest díszpolgára is volt. A törvényhatósági bizottság ezen ülésén végre sike­rült egy körülbelüli időpontot kicsikarni Édes Endre tanácsnokból az állatkerti igazgatói állás betöltésére vonatkozóan.124 Az előterjesztés eredetileg állatok be ­szerzésére vonatkozott, ami egyrészt aktuális volt a szokatlanul hideg téli időjárás és az ebből fakadó nagyobb veszteség miatt, másrészt amúgy is esedékessé vált az intézmény állatállományának kiegészítése.125 A közgyűlés, mint mindig, hozzá ­járult a szükséges összeg megadásához, de Lázár Miklós független képviselő, az állat- és növénykerti bizottság tagja, megragadta az alkalmat, hogy elpanaszolja az állatkert tarthatatlan állapotát, és kérdőre vonja a felelős ügyosztályvezetőt a kialakult helyzetért.126 A felszólaló bizottsági tag egészen messziről indítva vezet ­te fel a problémát: „Tudjuk jól, hogy az Állatkert több mint négy millió pengőt meghaladó pénzébe került eddig a fővárosnak. Az Állatkert költségvetéséből azt is megállapíthatjuk, hogy évenkint egynegyed milliónál is több pengőt kell erre az üzemre ráfizetni. Ezzel szemben nem tudjuk mi okból, annak ellenére, hogy az Állat- és Növénykerti bizottság erre ismételten előterjesztést tett és az elnök­lő tanácsnok úr által ismételten felszólította a tanácsot, hogy az évek óta ürese­désben levő állatkerti igazgatói állást töltsék be, minden felszólalásunk, minden egyhangú határozatunk teljesen meddő és hiábavaló volt, mert ezekre vonatko­zóan mind a mai napig semmiféle előterjesztés nem történt.” A baloldal hangos helyeslése mellett, Klár Zoltán törvényhatósági bizottsági tag tudni vélte a vá­laszt, amit be is kiabált: „Bizonyos fővadászoknak van megígérve!” Lázár Miklós a csend helyreállta után már a közelmúltra is rátért: „Az állatkert élén már évek óta egy olyan aligazgató áll, aki igen tiszteletreméltó öreg úr, de sem gyakorla­ti, sem szakember, ha jól tudom a gyógyszerészeti pályán volt tevékeny, mielőtt az Állatkerthez került. Jelenleg az a – mondhatnám – frivol helyzet állott elő az Állatkertben, hogy még ezt az állatkerti aligazgatót is nyugdíjazták és ő mint na­pidíjas vezényli tovább a fővárosnak ezt a négymillió pengőbe kerülő és évenkint egynegyed millió pengős deficittel dolgozó üzemét. Mi ezt a szituációt teljesen tarthatatlannak látjuk. Tarthatatlannak látja az Állat- és Növénykerti bizottság, de azt hiszem tarthatatlannak látja az igen t. közgyűlés is. Azt a kérdést vagyok bátor tehát intézni először is a tanácsnok úrhoz, mi az oka annak, hogy hosszú évek óta nem szakember áll az Állatkert élén?” Klár Zoltán ismét bekiabálással 124 Fővárosi Közlöny 40. (1929) 1100., 1237–1238. 125 Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1929.07.12./780.; Fővárosi Közlöny 40. (1929) 1100. 126 A bekezdésben szereplő valamennyi idézet ugyaninnen származik. Fővárosi Közlöny 40. (1929) 1238–1239.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék