Századok – 2018

2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csorba György – Fodor Gábor: Mosony Lipót – történeti kutatás és magyar kultúrpolitika Konstantinápolyban, 1914–1916

Csorba György – Fodor Gábor MOSONY LIPÓT – TÖRTÉNETI KUTATÁS ÉS MAGYAR KULTÚRPOLITIKA KONSTANTINÁPOLYBAN 1914–1916 Mosony Lipót­ neve még a magyar orientalisztika tudománytörténetében jártas kutatóknak is lényegében ismeretlenül csengett egészen a közelmúltig, pedig ő volt az, akit a rendkívül termékeny konstantinápolyi történeti kutatásokat végző, és tragikus hirtelenséggel elhunyt Karácson Imre utódjaként küldtek ki a magyar kultúrpolitikusok a török fővárosba. Karácson tevékenysége jelentette az első vi­lágháború végéig a 19. század második felében megkezdődött isztambuli magyar történeti forrásfeltáró kutatások csúcspontját, amely számos forráskiadványban öltött testet.­ A rendszeres levéltári kutatások legfontosabb szorgalmazója és szer­vezője a történész, balkanológus Thallóczy Lajos volt, aki egyben nagy hatással bírt a Monarchia Balkán-politikájára is.­ Thallóczy azonban az általa kiválasztott tudósokat nemcsak tudományos kutatásokra ösztönözte, hanem a vezető török körökkel való jó kapcsolat kiépítésére, valamint hangsúlyozottan magyar kultúr­politikai célok megvalósítására is felhasználta. Karácson halála után – valószínű­leg a Balkán-háborúk miatt – egy újabb kiküldetés ügye egy időre lekerült a napi­rendről, de 1913-ban Thallóczy ismét elérte, hogy Dangelmayer (Mosony) Lipót személyében egy újabb tudósembert telepítsenek Konstantinápolyba, aki épp a világháború kirobbanásakor kezdte meg ottani munkáját. Tanulmányunkban arra keressük a választ, ki volt ő, hogyan értékelhető tudományos és kultúrpo­litikai tevékenysége, különösen a törökországi világháborús viszonyok tükrében.­ ­ Eredeti neve Dangelmayer, ami Dangelmayerként is gyakran előfordul. Mosonyra magyarosított neve pedig sűrűn szerepel Mosonyi alakban. A hivatkozásokban mindig az aktuálisan általa használt nevet adtuk meg. Az idézetekben is megőriztük az eredeti névalakokat. 2 Karácson Imrére lásd Bene István: Karácson Imre élete és művei (1863–1911). Győr 1936. Rövidsé­ge ellenére is alapos áttekintést ad Fodor Pál: Karácson Imre (születésének 125. évfordulóján). Keletku­tatás 1989. tavasz. 109–114. Újabban Papp Sándor: Mekkora értéket képviseltek a Rákóczi–okmányok Konstantinápolyban a 20. század elején? Oszmán levéltárak megnyitására vonatkozó kutatástörténeti adatok. In: A segítő kéznek ez a mesterfogása. VIII. Nemzetközi Vámbéry Konferencia. Szerk. Dobro­vits Mihály. Dunaszerdahely 2011. 265–289.; Csorba György: Történész a történelem viharában. Kará­cson Imre az 1908–1911 közötti törökországi eseményekről. Keletkutatás 2012. tavasz. 87–101. ; Thallóczy Lajosra lásd Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár. Levéltári Közlemények 47. (1976) 25–60.; Károlyi Árpád: Thallóczy Lajos élete és működése. Bp. 1937.; Csaplár-Degovics Krisztián: Thallóczy Lajos és az albanológia: vázlatok egy nemzetépítési kísérletről. Levéltári Közlemé­nyek 81. (2010) 167–189.; Lajos Thallóczy, der Historiker und Politiker. Hrsg. Dževad Juskašić – Imre Ress, Sarajevo–Bp. 2010.

Next