Századok – 2019
2019 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Cséby Géza: A Keszthelyi Helikon. Gróf Festetics György szerepe a magyar művelődéstörténetben (Stohl Róbert)
TÖRTÉNETI IRODALOM a Festetics György gyermekeiről szóló rész is, amely (érthető okokból) elsősorban az egyetlen fiúról, Lászlóról szól. Ami az ifjú gróf neveltetését illeti, Cséby csupán Szabó Dezső 1928-as családtörténeti munkáját használja a téma ismertetéséhez (66–75.), gyaníthatóan nem ismeri Lakatos Vince 1910-es forrásközlését (Festetics György plánuma fia neveléséről. In: Magyar Középiskola 1910. 225–230.) a fiú második nevelőjének, Kultsár Istvánnak szóló utasítással, illetve említi, de nem használja fel a 2008-ban kiadott három nevelési tervezetet (Stohl Róbert: Festetics László neveltetéséről. In: Lymbus 2008. Bp. 2008. 211–233.), amelyet az első nevelő, péteri Takáts József és maga György gróf jegyeznek. A kötet második, terjedelmesebb része Festetics mecénási tevékenységének aspektusait mutatja be, utalva az édesapa, Festetics Pál által a település- és oktatásfejlesztés területén végbevitt munka hatására. A szerző sorra veszi György gróf birtok- és városfejlesztési törekvéseit, a közoktatást és kultúrát támogató intézkedéseit, részletesen foglalkozik a keszthelyi elemi és középiskolákkal, a csurgói gimnáziummal, illetve a Georgikonnal. Külön alfejezetet szentel a grófnak a színjátszáshoz és egyes irodalmi személyiségekhez (Kulcsár Istvánhoz, Fazekas Mihályhoz, Csokonai Vitéz Mihályhoz) fűződő kapcsolatának. A kötet gerincét képező irodalmi mecenatúra bemutatásának színvonala azonban meglehetősen ingadozó, ugyanis a mű tudományos értékéből sokat levonnak azok a „hivatkozási anomáliák” (176–187.), amelyek a külső források felhasználását jellemzik, bár textus e tekintetben a doktori értekezés „nyers” szövegéhez képest jelentős és pozitív változáson ment keresztül. A munka egyik legnagyobb erőssége ugyanakkor a keszthelyi Helikon ünnepségek igen alapos, forrásokban gazdag bemutatása (204–289.), sorra véve az ünnepségsorozat kialakulásának körülményeit, a teljesség igényével összeszedve az egyes alkalmakhoz kapcsolható (irodalom)történeti adatokat. Összességében Cséby – tárgyilagosan végigtekintve a kortársak és a jelenkori kutatók véleményét – nagyon is pozitív képet ad Festeticsről, akinek „a hazai kultúra, művelődés tántoríthatatlan, tevőleges munkájaként” máig tartó hatása van nemcsak szűkebb környezetére, hanem hazájára is. A kötet függelékében a szerző egy forrás utánközlésének és egy Berzsenyi-vershez fűzött hosszabb kritikai megjegyzésnek adott helyet, de elegánsabb lett volna a törzsszövegben (177–179.) szereplő textus újabb közlésének is itt szerepelnie, csakúgy, mint a Festetics család leszármazási táblájának. A mű végén szereplő impozáns bibliográfia hűen tükrözi a szerző jártasságát a témában, ugyanakkor a Rövidítések és az Irodalom egységek közötti jelentős átfedés feleslegesen növeli meg a terjedelmet, hasznosabb lett volna talán összefésülni a kettőt, vagy az előbbibe kizárólag a kézikönyveket és nagyobb levéltári egységeket besorolni, mivel így nagy számban keletkeztek duplikált tételek, amelyek a kötetben csak ritkán jelennek meg hivatkozás formájában. Előfordul továbbá, hogy egyes felhasznált szakirodalmi források, bár a főszöveghez fűzött jegyzetben szerepelnek, a bibliográfiából kimaradnak (lásd 66. oldal 4. jegyzet). A felhasznált irodalmak jegyzékét hasznosan egészíti ki a precízen összeállított személynévmutató. A kötet, minden hiányossága ellenére méltó megkoronázása egy több évtizedes kutatásokra alapozott életműnek, amely gazdag illusztrációival, bőséges magyarázatokkal és kritikai észrevételekkel ellátott jegyzeteivel nemcsak család- és helytörténeti vonatkozásai miatt, hanem az irodalom- és kultúrtörténet, illetve a klasszikus századforduló világa iránt érdeklődő nagyközönség számára, valamint a korszakot oktató tanárok részére mindenképp ajánlott olvasmány. Stohl Róbert