Századok – 2019
2019 / 4. szám - IN MEMORIAM - Randolph L. Braham (1922.2018) (Pók Attila)
IN MEMORIAM RANDOLPH L. BRAHAM (1922–2018) 2018. november 25-én egyszemélyes intézménytől kellett búcsút vennünk, történészeknek és mindazoknak, akik felelősséget éreznek azért, hogy a 20. század meghatározó katasztrófája, a holokauszt kollektív emlékezetünk része maradjon. Randolph Braham életműve nem „csupán” a Soa magyarországi lefolyásának, következményeinek és emlékezetének feltárását foglalja magában, de munkássága formálta a témakör sokfelé ágazó egyetemes kutatásának alakulását is. Ábrahám Adolf, ahogyan barátai szólították, Randy 1922-ben szegény ortodox zsidó családba született Bukarestben. Gyermekkorának meghatározó színhelye a többnemzetiségű Dés, ahol a kb. 20 000 főből mintegy 200 zsidó lakos volt. Általános és középiskolai tanulmányai után kitanulta a műbútorasztalosságot is. Még le sem érettségizett, amikor munkaszolgálatra kötelezték. Szerencséje volt: 16 hónap után, 1945 januárjában sikerült megszöknie. Tizenöt közeli rokona közül tizenhárman áldozatul estek a gyilkos náci gépezetnek. Hazatérve leérettségizett, majd egy barátja tanácsára az ausztriai és a németországi amerikai megszállási zónába szökött. Ezen az úton töltött először néhány napot Budapesten. Egy menekülttáborban kiváló nyelvtudásának (magyar, román, jiddis, angol, francia, német) köszönhetően tolmácsként, amerikai alkalmazásban intézhette a menekültek ügyeit. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1948 januárjában elérhette célját, s egy amerikai ösztöndíj támogatásával New Yorkba érkezett. A City University of New York (CUNY) diákjaként politikatudományból mester fokozatot szerzett, majd a nácik elől az Egyesült Államokba menekült társadalomtudósok által alapított New School of Social Research-ben a román politikai rendszert elemző doktori disszertációján dolgozott. 1954-től politikatudományt tanított a CUNY City College-ban, első munkái a szocialista Románia politikai és oktatási rendszerével foglalkoztak. Tudósi presztizsét azonban a magyar zsidóság történetével kapcsolatos publikációinak köszönhette. Az 1950–1960-as évek fordulójától kibontakozó munkássága első írásaitól kezdve ugyanazon a világosan kijelölt úton haladt: nem különítette el egymástól élesen a kutatás, az írás és a publikálás fázisait. Tisztában volt vele, hogy egy-egy időszakban milyen források váltak elérhetővé, s azzal is, hogy milyen terjedelemben jelentethető meg a megírt alkotás. Alig múlt harmincéves, amikor frissen házasodva, biztos megélhetést nyújtó állás birtokában elhatározta, hogy megírja a magyar zsidóság századok 153. (2019) 4. szám