Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
ÉRDEKHÁZASSÁGOK, KÉNYSZERMÁTKASÁGOK meg, ebben ugyanis az uralkodó elismeri, hogy István herceg nevében Margitnak hatvanezer forintot ígért donatione propter nuptias, amely jogcímet, mint korábban láttuk, ugyancsak értelmezhetünk hitbérként,28 amit az is megerősít, hogy a hatvanezer forint valójában ugyancsak tizenötezer márkával, vagyis az István fivéreinek (Lászlónak és Lajosnak) esetében adott hűtbérrel egyenlő.29 A király megemlékezik Margit hozományáról is (super dotis domine dicte Margarete), amely negyvenezer forint volt. Nem ismeretes, pontosan milyen birtokokat kötöttek le számára ezen összegek fejében, de úgy tűnik, Nagyszombat köztük volt, amely talán összefüggésbe hozható a településen az Anjou-kor eleje óta működő harmincadhivatallal: ennek bevételei királynéi illetménynek számítottak,31 e tekintetben tehát apja szokásait követve Lajos a királynéi jövedelmek terhére vállalhatta a beházasodó hercegnő juttatásait. Mint ismeretes, Margit 1358-ban már új férje, Gerlach von Hohenlohe oldalán tűnt fel,32 utóbbival a magyar uralkodó meg is állapodott az asszonynak járó összegről. Hogy ez nagyságrendileg mennyi lehetett, arról az oklevélben nem olvashatunk, éppen ezért nem vehetjük biztosra, hogy az a húszezer forint, amelyet 1359-ben az osztrák hercegek közvetítésével Lajos elküldött a néhai István herceg után járó hitbérül Margit és második férje számára,33 a teljes járandóságot, avagy annak csak egy részét fedezte-e. Margiték ugyanis az erről kiállított oklevélben nem Lajos királyt nyugtatták az összeg hiánytalan kifizetéséről, hanem a kézbesítőt, vagyis IV. Rudolf osztrák főherceget biztosítják arról, hogy teljes egészében átadta részükre a summát, tehát felé további követelésük nem lehet. Ahogy azt a fentiekben láttuk, a politikai szövetségek keretében megfogalmazott házassági szerződések az aláíró felek legjobb szándékai ellenére sem valósultak meg minden alkalommal. Az előző esetek megfelelően igazolták, hogy sok múlott az Apostoli Szentszék jóakaratán, de a jegyesek idő előtti elhalálozásával is számolni kellett. Olykor azonban éppen a politikai és dinasztikus érdekek változékonysága hátráltatta vagy gátolta meg azt, hogy egy-egy jegyesség nász formájában kiteljesedjék. Kiváló példával szolgál erre a magyarországi Anjouk történetében I. Lajos király unokahúgának, Erzsébetnek a személye. 28 A hitbérként való értelmezésére - mint László herceg esetében - lásd: das est donatio propter nuptias uxori a marito facta. Illés J.: A magyar házassági vagyonjog i. m. 16. 1. jegyz. 29 Az 1340-es évektől egy márka négy aranyforintot ért. Engel P.: 14. századi magyar pénztörténet i. m. 75. 30 Adós eredeti római jogi értelembe vett hozomány jelentéssel történő használatáról lásd Illés J: A magyar házassági vagyonjog i. m. 16. és 2. jegyz. 31 Eredetére lásd Weisz Boglárka: Árpád-házi királynéi jövedelmek. Gertrúd királyné udvartartásának pénzügyi hátteréről. In: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete. 1213-2013. Szerk. Majorossy Judit. Szentendre 2014. 52., 55. 32 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 258248.; AOkl. XLII. 887. sz. 33 Az oklevél kiadását lásd Pór Antal: Pecséttani újabb apróságok. Turul 1897. 14-15.