Századok – 2021
2021 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - K. Lengyel Zsolt: Der gelehrsame Exilant. Eine kleine Biografie des Historikers Thomas von Bogyay (Törő László Dávid)
TÖRTÉNETI IRODALOM szült interjúk szövegeire, a magyar historikus munkáira és azok recepciójára is. A forrásadottságokhoz még az a megjegyzés is idekívánkozik, hogy az 1945 előtti időszakból sajnos nem maradt meg a történész levelezése, így kapcsolatrendszerének mechanizmusairól kevesebbet tudhatunk meg erre a periódusra nézve. Személyes kapcsolódási pont kutató és tárgya között, hogy K. Lengyel Zsolt példaképeként tiszteli Bogyayt az életút és szemlélet hasonlósága okán (erről bővebben olvashatunk a szerző Emigráció, szórvány, hungarológia című, 2012-ben a Ráció Kiadónál megjelent kötetében). Bogyay a Müncheni Magyar Intézet élén a két világháború közötti hungarológiai törekvések - részbeni folytatójaként fejtett ki tudományos és szervezői tevékenységet, miközben folyamatosan kereste az érintkezési pontokat az európai (különösen a német) tudományossággal. A róla szóló monográfia legfőbb kérdései, hogy miként volt képes Bogyay az emigrációs körülmények ellenére szakmailag kiteljesedni, és hogy sikerült-e neki bekapcsolódnia a németországi történettudomány vérkeringésébe annak ellenére, hogy nemzeti gondolkodású történész volt? Jóllehet a könyv címe életrajzot ígér, valójában sokkal szélesebb horizontot kínál. A biográfiai megközelítés mellett bőven olvashatunk Bogyay műveinek kortárs és utólagos, külföldi és hazai fogadtatásáról, általában az emigráns történetírás problematikájáról, sőt korabeli osztrák és német művészettörténészekről (Dagobert Frey, Friedrich Gerke) is. A szerző hosszasan értelmezi Bogyay módszerét, kutatási témáit és szemléletét, és munkásságát az interdiszciplináris, széles értelemben felfogott hungarológia/magyarságtudomány keretén belül határozza meg. A két világháború közötti időszakból eredő tradíció vállalása nem jelentett hungarocentrikusságot, harcos politizálást vagy bezárkózást. K. Lengyel Zsolt egyik legfőbb és jól alátámasztott következtetése szerint Bogyaynak sikerült kitörnie a nyelvi, nemzeti keretek által behatárolt történetírói közegéből és képes volt a németországi történettudományos élettel való kapcsolatok kiépítésére, az emigráció tehát egyáltalán nem jelentette történészi pályájának „kettétörését”. Pályafutása egyébként értékes támpontokat nyújt annak a kérdésnek a megvitatásához, hogy mitől függ egy emigráló tudós új környezetben való integrációjának sikere vagy bukása. Úgy tűnik, Bogyaynak sikerült a Magyarországon felhalmozott kapcsolati tőkéjét részben Németországba átörökítenie, hiszen a szintén külföldre kényszerült Deér Józsefnek és az 1942-ig Budapesten vendégprofesszorként oktató Friedrich Gerkének sokat köszönhetett a kezdeti orientáció idején. De meghatározó szerepe volt kiváló német nyelvismeretének és habitusának is. Tevékenységét elsősorban nemzeti határokat meghaladó tudományként fogta fel, és ódzkodott más magyar emigránsok antikommunista eredetű ideológiai küzdelmeitől. Ehelyett inkább nyitottan közelített német szaktársai felé. Mindazonáltal nyíltan vállalta nemzeti és keresztény nézeteit, élete végéig elsősorban magyar témákról írt. Utóbbi felfogásából adódott a felvilágosító, értelmiségi szerepkör is, amely messzemenően összefonódott tudományával, továbbá növelte ismertségét a nyugati magyarok körében is. A Szabad Európa Rádió munkatársaként történelmi népszerűsítő műsorai voltak, tehát a public history műfajában is kipróbálta magát. Párhuzamként érdemes említeni az Angliában menedékre lelő ifj. Iványi-Grünwald Béla esetét, aki szintén történelmi témájú rádió-előadásokat tartott, mégpedig a BBC-nél. Ez az elkötelezett történetírói szerepfelfogás arra utal, hogy az emigráció, tehát a nemzeti területi keretekből (a konkrét emlékezethelyből) való kiszakadás bizonyos esetekben nemhogy gyengítené, de felerősíti a kötődést a történelemhez és emlékezethez. Bogyay rendkívül negatívan viszonyult a nacionalizmushoz és a nemzeti keretek között megrekedő, tudományközi párbeszédre képtelen történetíráshoz. Még a magyarországi marxista publikációkról írva is gyakran a nacionalista, nemzeti vagy lokálpatrióta szemléletet ostorozta, ebben pedig Deér Józsefnél egyetértésre és támogatásra talált. A kritikus szemléletet német történészekkel szemben is érvényesíteni igyekezett, s a könyv egyik különösen érdekes része annak a vitának a bemutatása, amelyet Bogyay levélben folytatott egy német történésszel