Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Géra Eleonóra: A spanyolnátha emlékezete. A spanyolnátha, az első világháború lábjegyzete
A SPANYOLNÁTHA EMLÉKEZETE valami különszoba-félécskét az egyik nagyteremben. Átkozottul sokáig feküdtem, sőt állítólag majdnem meghaltam, amitől abszolúte nem borzong utólag sem a hátam, azóta már Isten tudja, milyen érdekes dolgokon mentem volna keresztül, ha csakugyan megtaláltam volna halni. A betegség nyomasztó unalmából, mint az oázisokra, úgy emlékszem vissza Jendrassik tanár látogatásaira. Büszke vagyok rá, hogy néhányszor sikerült ott tartanom ágyam mellett a hivatalos orvosi viziten túl, két-három perces privát diskurálásra is. A betegségem alatt történt, hogy Nádas Sándor meglátogatott. Csak a terem ajtajáig jött, onnan vetett egy pillantást messzi kalickám felé.”47 A visszaemlékező természete is befolyásolta, hogyan gondolt vissza később a betegség napjaira. Míg a magas lázzal, súlyos tünetekkel hetekig kórházban fekvő Hunyady Sándor leginkább az ágyban töltött időszak unalmára panaszkodott és később még tréfálkozni is képes volt azon az időszakon, addig Kosztolányiné sokkal borúsabb képet fest a náluk uralkodó, szinte pánikszerű hangulatról. Kosztolányi Dezső mellett ugyanis a felesége, Harmos Ilona is megörökítette feljegyzéseiben a járványos napokat, soraiból egyértelművé válik, Budapesten sem lehetett elmenekülni az influenza elől: „literszámra locsoljuk a szublimátos oldatot, torokfertőtlenítő vízzel járunk s az utcán, a villamoson is gargalizálunk. [...] Délben egy órakor valami kaparni kezdi a torkomat. Kettőkor már mind a ketten harminckilenc fokos lázban fekszünk. Estére Bözsi, a dajka is megkapja a járványt s a másik cselédlány is. [...] Ádámot egy barátnőnk viszi magával. [...] Didének [Kosztolányi Dezsőnek] a szíve gyönge, nekem pedig a tüdőm rozzant, Bözsinek is a szíve rendetlenkedik. Dide a leghíresebb szívspecialista tanárt követeli a lány számára. Azután lassan lábadozni kezdünk. [...] Távol tőlünk [Ádám is] átesett a betegségen.”48 Kosztolányiék és a cselédjük nem kerültek ugyan kórházba, de Harmos Ilona lassú felépülésről, a betegség hónapokig tartó utóhatásairól számolt be, ami további megpróbáltatásokat jelentett a családnak. Kaffka Margitot, a fejezet elején idézett bejegyzését követően, hamarosan elérte a betegség. 1918 októberének végén Budapesten lakott, második férje, az orvos dr. Bauer Ervin Temesváron ápolta kirendelt katonaorvosként a spanyolnáthás betegeket. Első házasságából született kisfia, Frőlich László Déván volt internátusban, az iskola azonban november 16-án a járvány és a román megszállás miatt bezárta kapuit, a gyermekeket pedig hazaküldték. Kaffka Margit és fia utolsó látogatója Schöpflin Aladár volt, aki 1919-ben a Nyugat hasábjain számolt be erről az alkalomról: „Nyugodt volt, derűs kedvű, az arca is kisimult, szeme melegen csillogott. Jó érzéssel beszélt a dolgairól, örült, hogy nincs már háború, nem kell többé féltenie fiatal férjét, akivel boldog egyetértésben élt. Úgy érezte, most 47 Hunyady Sándor: Családi album. Bp. 2000. 187-188. 48 Idézi Arany Zs.: Kosztolányi Dezső élete i. m. 193. 110