Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Géra Eleonóra: A spanyolnátha emlékezete. A spanyolnátha, az első világháború lábjegyzete
A SPANYOLNÁTHA EMLÉKEZETE változott, más monarchiabeli és német állampolgárokkal együtt hosszú évekre internálótáborba került. A háború vége Ile d’Yeu börtönszigetén érte. A spanyolnátha azonban a mindentől elszigetelt, távoli szigetet sem kímélte. „Délután öt órától fogva reggelig hallatszott a vészduda, amely az eltévedt hajóknak irányt jelzett. Ez a hátborzongató, meg nem szűnő vészjel mintha csak minden pillanatban minket figyelmeztetett volna a teljes elhagyatottságban való jeltelen pusztulásra. A kilátástalan tengődés e sötét távlatán ijesztően jelentkezett a spanyolnátha veszedelme. Kint a sziget lakói között már november óta dühöngött a ragály. Tudtuk, hogy nincs kint elég orvos, és a gyógyszerek majdnem teljesen hiányoznak. Aszpirin is alig volt, kininről pedig szó sem lehetett. Ennek nem a viharos időben rendszertelenné váló hajóközlekedés volt az oka, hanem az általános franciaországi gyógyszerhiány, amely éppen a fegyverszünetet követő hónapokban a spanyol járvány miatt tetőpontra hágott. Ha kint ilyenek voltak a viszonyok, mit várhattunk mi bent? Számolnunk kellett azzal, hogy kész prédái vagyunk a gyilkoló betegségnek. Ott feküdtünk, mint mocskos, föld alatti kanálisokban, az árvíz elől egymáshoz szorult patkányok. A pusztító kór azt tehette velünk, amit akart.”51 Némi bizakodásra adott okot, hogy december első felében csupán öten betegedtek meg. A mérsékelt lázzal járó, két-három nap alatt gyógyuló eseteket enyhe lefolyásuk miatt nem is tartották spanyolnáthának. Mint később kiderült, a faluba a postáért kijáró és ott bevásárló betegek hozhatták be a betegséget a kazamaták falai közé. Karácsony hetében a foglyok úgy határoztak, hogy legalább az ünnepeket igyekeznek a körülményekhez képest emlékezetessé tenni. Színdarabbal, felolvasással, zenekari előadással, mutatványokkal és vacsorával készültek szentestére. A tágas 51-es kazamatát feldíszítették, fenyőágakból karácsonyfát készítettek. Karácsony este már minden szobában volt olyan, akin jelentkeztek a spanyolnátha tünetei, ennek ellenére az ünnepséget nem mondták le, hiszen majdnem mindegy volt, hogy a szobáikban vagy a nagyobb teremben zsúfolódnak-e össze. Kuncz Aladár ebben az időben nyolcadmagával a 36-os kazamatában lakott. Karácsony estére a levegőtlen kis szoba minden lakója már lázasan feküdt, a helyiséget ezután már csak Totenkammerne hívták a foglyok. Kuncz és egyik társa volt még olyan állapotban, hogy fel tudtak kelni. Vonzotta őket a régen várt karácsonyi mulatság, a szobájukba beszűrődő zene. Az 51-es kazamatában ünneplőkre az ajtóból vetettek egy pillantást, bár a magas láztól nem ismertek meg senkit. Megjelenésük, kinézetük nagy riadalmat okozott. „Kik ezek az emberek? Nem ismertünk rá senkire, semmire sem. De amint a kedélyesen szórakozó fogolytársak megpillantottak bennünket, különös, ijedt morgás 51 Kuncz A.: Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból. Bp. 1995. 503. 112