Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Krász Lilla: Bevezető
BEVEZETŐ értelmezésében - a korábbi pestistraktátusok szerzőivel ellentétben - már nem az antikvitás hagyományos, kanonizált szaktekintélyeire támaszkodtak, sokkal inkább a folyamatosan rendelkezésre álló, megfigyelhető, nyilvántartható potenciális beteganyagra. Megfigyeléseik, jelen esetben az oltottak és nem-oltottak dokumentálására professzionális, újabb és újabb kategóriákkal bővíthető, korrigálható, visszakereshető táblázatos kimutatási rendszert kezdtek használni. Miként azt a korabeli himlőirodalom jól dokumentálja, az új gyakorlat sikerének alapfeltételét az egyéni felelősségvállalás, reflexivitás tudatosításában látták. Végül a blokk utolsó két tanulmányában a 19. században pusztító kolera és a 20. századelőn megjelenő spanyolnátha kapcsán nem elsősorban a járványkezelés közegészségügyi újításokban megnyilvánuló vetületei, hanem a járványok előterében zajló európai és világpolitikai krízisek tükrében azok társadalmi és politikai kommunikációjával, az események közvetlen befolyásolásával, a kollektív emlékezet alakulásával összefüggésbe hozható kérdések kerültek a középpontba. Fazekas Csaba korábbi, az 1848—1849. évi kolerajárványra vonatkozó kutatásait összegző, eredményeit egy tágabb nemzetközi kontextusba helyező írásában elsősorban egykorú sajtóhírekre, orvosi beszámolókra támaszkodva amellett érvel, hogy a járvány eme második, a szabadságharc eseményeinek „hátterébe” tolt hulláma sem a csaták kimenetelére, sem a polgári lakosság hangulatára nézve nem volt különösebb befolyással, viszont lassíthatta az orosz intervenciós haderő mozgását. Ennek hátterében az 1831. évi járvány első hullámában alkalmazott szigorú korlátozó intézkedések, az azok nyomán jelentkező pánik kiváltotta társadalmi mozgalmak, lázadások állhattak, s e kaotikus állapotok a kollektív emlékezetben mélyen rögzültek. Erre tekintettel mintegy 17 esztendővel később az egyészségügy-igazgatás inkább a korlátozó intézkedések mellőzésének stratégiáját választotta. Közvetlenül az első világháború után a Föld minden harmadik lakosát több hullámban megfertőző, Magyarországon elsősorban Budapesten és a nagyobb városokban is jelentős emberáldozatokat követelő első nagy influenza-pandémia kapcsán Gera Eleonóra tanulmánya is arra kérdez rá, hogy a járványnak vajon miért nem alakult ki önálló emlékezete, miért tekintett a korabeli közvélemény a spanyolnáthára a világháború hátterében zajló kísérőjelenségként. A sajtóban megjelent rémhírek, szatírák, gyászjelentések és tárcák, szépirodalmi alkotások, visszaemlékezések, valamint orvosi szaklapokban kiadott esetleírások, levelezések nyomán ugyanakkor igen érzékletesen mutatja be a szerző a tudósként, íróként, orvosként megélt személyes traumákat, a lakosság járványkezelésre adott reakcióit, amelyek a bűnbakkereséstől, a járványtagadáson keresztül az apokaliptikus helyzetértékelésig terjedő széles skálán mozogtak. Krász Lilla 8