Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ZSOLT - PINKE ZSOLT többletjövedelméből fedezni lehetett a hiányt.53 Szilágyi Zsolt adatai alapján ráadásul az Alföld egésze már 2,5 pm/fő gabonatöbbletet termelt a szabályozások előtt. A vizes élőhelyek szerepe tehát a 18. században még jelentősnek tekinthető, bár hasznosításuk korlátokba ütközött. A gyapjú (1850-ig, az ausztrál dömpingig tartó) konjunktúrájába az árterek a 18. században nem tudtak bekapcsolódni, mert a vizenyős térszíneken nem lehetett juhot tartani. Az 1711 utáni új berendezkedés sem kedvezett a parasztságnak és a „rural commons”-nak. Károlyi Sándor például az egész Közép-Tisza-vidék vizeire kiterjedő halászati jogának koncesszióba adásából nagy bevételekre tett szert a 18. század első felében. Az úrbérrendezés sem jelentett mindig könnyebbséget. Az Eszterházy Pállal kötött úrbéri szerződés 6/8-ad urbáriális telket rögzített Berettyóújfalu területén, amely a mezővárost zsellérfaluvá degradálta, így a jobbágyfelszabadítást követően a nagyjából 5000 főt számláló Berettyóújfaluban a város lakosaira a település határából kevesebb mint 1 kh jutott fejenként. (A város határának 60%-át kitevő, mintegy 7000 kh kiterjedésű uradalmi birtokot az Eszterházyak később értékesítették.) Gyoma és Szeghalom a legelő-elkülönözés során elvesztette a korábban használt pusztáit, ezért a tanács a szomszédos határokon volt kénytelen a lakosok jószágai számára drágán legelőt bérelni. Komádiban a konfliktus azzal zárult, hogy a gyengébb termőhelyi adottságú ármentesített területeket 1863- ban az Eszterházyak eladták a faluközösségnek, míg a jobb termőhelyeket maguknak tartották meg, és végül más birtokosoknak értékesítettek.54 E változások sok helyütt hátrányosan érintették a közösségi földhasználatra épülő állattenyésztést és vízhaszonréteket. A Mirkó-fok 18. századi elgátolása és a körülötte zajló viták előrevetítették az 1850-es évek Tisza-szabályozásának problémáit; elzárása a lekerítésben érdekeltté vált (földbirtokos) redemptusok, az arisztokrata Orczy család, valamint a közösségi földhasználatban, így az időszakos vízborításban inkább érdekelt irredemptusok, a mélyebb területek hasznosításában érdekelt és ezért a gátépítés mellett érvelő közösségek, mint Kisújszállás, az ártéri haszonvételekben érdekelt közösségek, mint Kunhegyes, vagy a magasabb, ezért aszályérzékenyebb földeket birtokló csoportok és közösségek (Túrkeve és Szentes) közötti konfliktussal járt.55 A környezeti változások által érintettek körének további kiszélesedésére jó példa, hogy a gátat ideiglenesen 53 Az 1786-os tömeges bácskai kiköltözést is ennek fényében kell értelmezni. Rózsa szerint ezt a kunsági gazdák és a hatóságok egyaránt igyekeztek akadályozni, tehát a kivándorló réteget, amely gazdasági funkcióval bírt, nehezen lehetett pótolni. Rózsa S.: Az ártéri gazdálkodás i. m. 53-54. 54 Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. (895-1846). Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei. (Vízügyi történeti füzetek) Bp. 1975. 80.; Rácz István: Berettyóújfalu a török hódoltságtól a jobbágyfelszabadításig. In: Berettyóújfalu története. Szerk. Varga Gyula. Berettyóújfalu 1981. 208.; Makai Sándor: Komádi története és népélete. Bp. 2001. 23. 55 A Michó-gát megépítése még nem a szemtermelést, hanem főleg az állattartást szolgálta. Ebből következően a fák elzárása sem vezetett a belvizek miatt a terület kiszáradásához, csak az extrém árvizek felszámolásához. 971