Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
SÁRTENGER ÉS BÚZATENGER elbonttató jobb parti hevesi birtokosok nem tartoztak a Kakat-ér vízgyűjtőjébe, de mivel a Mirhó-gát a hevesi birtokok árvízi veszélyeztetettségét is fokozta, így érdekelt félnek számítottak. Ezek a problémák mind megismétlődnek a Tisza szabályozása idején, a Mirkó elzárását követő aszálykárok voltak a 19. században Debrecen legfontosabb érvei a parti birtokosok szabályozási elképzeléseivel szemben.56 Az 1863-as nagy aszály, mely visszafordíthatatlanná tette az állattartás hanyatlási folyamatát, vagy a szegedi árvíz (1879) a fenti problémák ismételt jelentkezései, de immár nagyobb léptékben. A népességnövekedés Az általuk vizsgált területen a demográfiai nyomást eltérően értékelte Glósz és Szilágyi, illetve lokális minták alapján Rózsa és Dóka. Ezért a rendelkezésre álló adatok fényében tájegységenként világítunk rá, hogy a demográfiai nyomás mennyiben állhatott a földhasználatváltozások, illetve a szabályozások mögött. 1785-1870 között az Alföld nagy része az országos átlagot jóval meghaladó kétszeres, a mentesített területek és köztük lévő hordalékkúpok akár két és félszeres népességnövekedést is mutattak. (17 térkép57) Próbáljuk meg szétszálazni a népességnövekedés mértékét a különböző periódusokban. Ha a vizsgálható területre 1785-1870 között jellemző átlagos 75%-os növekedésből a Palugyay Imre alapján 58 kalkulált 1820-1850 közötti 20%-os növekedést leszámítjuk, akkor az 1786-1825 közötti „két lábon álló” gazdálkodás 40 éve alatt mintegy 40%-os növekedést kell feltételezni Jász-Nagykun- Szolnok megye területén, ami az évi 1%-ot nem éri el, ezzel szemben a szabályozások korában, 1850-1870 között mért 26% meghaladta azt. (3. ábra) A népességnövekedés a csongrádi térségben 100%-os volt az 1786-1850 közötti periódusban, ezen belül 1825-1850 között 30%-os.59 Azaz 1786-1825 között Csongrádban így 50%-kal nőtt a lakosság, majd onnan a kétszeresére (e növekedés abszolút számban kifejezve ugyanakkora, mint az előző, de rövidebb idő alatt valósult meg). Végül 1850-1870 között 38%-os növekedést mérve (ez a tiszai ártérével azonos, kiemelkedő, évi 1,5%-os átlagos növekedés) az 1786-os érték háromszorosán állt be 1870-re. 56 1823-ban, amikor Zichy Ferenc gróf, a szabályozással megbízott királyi biztos és Huszár Mátyás a Mirhó-gát mintájára tervet készítettek a Hortobágyot tápláló fokok elzárására, a fűhozamok miatt aggódó debreceniek még sikeresen hárították a parti arisztokraták szabályozási kísérletét. Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. (1846-1944). (Vízügyi történeti füzetek) Bp. 1975. 10. 57 17. térkép (elérhetőség: https://bit.ly/3dEgRz). A népességnövekedés súlypontjainak változása az Alföldön 1786-1870 és 1870-1910 között. Forrás: MNL DLA 39 3688/1786. és az 1870. és 1910. népszámlálás adatai (www.history.hu). 58 Palugyay Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. Hivatalos úton nyert adatokból. IV. Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Buda 1855. 59 Palugyay Imre Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. Hivatalos úton nyert adatokból. III. Jász-kún kerületek s külső Szolnok vármegye leírása. Buda 1853. 972