Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Szalisznyó Lilla: A Nemzeti Színház és a jótékonyság különböző formái a 19. században
A NEMZETI SZÍNHÁZ ÉS A JÓTÉKONYSÁG KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI A 19. SZÁZADBAN uralkodói szubvenció (60 000 forint), valamint a Károlyi-alapból 70 (10 500 forint) származó támogatás. A színházvezetés ugyan ezt a 123 300 forintot kevésnek ítélte a fenntartáshoz,71 de mint a kiadási főkönyvekből kiderül, nem mondtak le a jótékonykodásról. A jótékonysági előadások a következő évtizedekben is megmaradtak, azonban a századvég felé haladva a hangsúly átkerült az egész estés előadásokról a színésztársadalmat érintő szociális intézkedésekre, a közvetlen pénzbeli segélyezésre, az idős színészek, elhunyt munkatársak családtagjainak megsegítésére. Maguknak a jótékonysági előadásoknak is megváltozott a jellege, az 1888-tól fennmaradt kiadási főkönyvekből az látszik, hogy a Nemzeti Színház részéről megszűnt az olyanfajta széles körű társadalmi szolidaritás gyakorlása, amely az induló évtizedben még nagyon látványos és meghatározó volt. A század utolsó harmadától ezeknek az előadásoknak a bevételével is a szakmai apparátust segítették, a tiszta jövedelem felét a Radnótiáy-alap, másik felét pedig a Nemzeti Színház Nyugdíjintézete vagy a Nemzeti Színház Munkásosztály Nyugdíjintézete kapta meg. A Radnótfáy-alap egy úgynevezett kölcsönpénztár volt, amelyet Radnótfáy Nagy Sámuel alapított, aki 1862-től haláláig, 1869-ig a Nemzeti Színház igazgatósági felügyelőjeként, intendánsaként működött. Humánus intézkedése arra irányult, hogy a megszorult munkatársaknak alacsony kamatú kölcsönt nyújtsanak: „Radnótfáy Sámuel udvari tanácsos és intendáns úr tudomására jutván, hogy a nemzeti színház tagjai, különösen a csekélyebb fizetésű ének-tánc és zenekar tagok, valamint a szolgálati személyzet törvénytelen uzsora terhe alatt nyög, sanyarú helyzetükön segítni óhajtván, kölcsönzési pénztárt alapított, melyből (egyelőre) az 1000 fton aluli fizetésű színházi tagok csekély szükségletüket 6% kölcsönnel fedezhessék”.72 A Nemzeti Színház Munkásosztály Nyugdíjintézetét, amely a technikai személyzet, a háttérmunkatársak időskori ellátásáról gondoskodott, valószínűleg az 1870-es évek második felében hozták létre. A sajtó először 1877-ben írt arról, hogy a Nemzeti Színház a Színházi Munkásosztály Segélyegylete javára jótékonysági előadást rendezett.73 70 1858-ban gróf Ráday Gedeon és gróf Károlyi György országos gyűjtést indítottak a Nemzeti Színház javára, hogy az 1850-es években komoly veszteséggel működő intézményt a korábban megszokott rend szerint tudják üzemeltetni (például ne kelljen lemondani a balettelőadásokról és az operák költséges kiállításáról). A két gróf a támogatók megnyerése érdekében körlevelet bocsátott ki, amire reagálva gróf Széchenyi István például évi 1000 pengőforintot ajánlott fel, Deák Ferenc pedig magára vállalta a gyűjtést Zala megyében. 1871-ben a belügyminisztérium engedélyezte, hogy a gyűjtött pénzt külön anyagi erőforrásként, alapként kezeljék. A vonatkozó dokumentumokat lásd Pukánszkyné Kádár J: A Nemzeti Színház i. m. II. 262-264., 270-271., 276-279. 71 Uo. I. 206. 72 Uo. II. 325. 73 A Hon 15. (1877) 74. sz. oldalszám nélkül. 1088