Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Szalisznyó Lilla: A Nemzeti Színház és a jótékonyság különböző formái a 19. században
SZALISZNYÓ LILLA A igazgatóság a korábbi évtizedekkel ellentétben nem minden esetben törekedett arra, hogy a sajtóban közreadják, kinek, minek a javára rendeznek, rendeztek jótékonysági előadást, leginkább csak a színlapi tájékoztatás maradt meg. Ahhoz viszont továbbra is tartották magukat, hogy az ilyen célzatú előadásokat bérletszünetben adják, s megjelentek azok a — már Bécs kapcsán említett — normanapi bérletszünetes előadások is, amelyeknek a teljes jövedelmét kötelesek voltak karitatív célra felajánlani. (A normanapnak számító december 25-én például rendszeresen tartottak jótékonysági előadásokat.) A műsorválasztást illetően komoly változások történtek, mivel a 19. század utolsó harmadában a Nemzeti Színház műsorszerkezete az újonnan nyíló kőszínházak miatt teljesen átalakult. A magyar és magyarra fordított énekes színdarabok (népszínművek, vígjátékok bohózatok) átkerültek az 1875-ben megnyitott Népszínház repertoárjába, a zenei részleg pedig 1884-től a Magyar Királyi Operaházban kapott otthont, az operajátszás és a hangversenyek rendezése az új állami színház hatáskörébe került, így a Nemzeti Színház a jótékonysági előadások szervezése során legtöbbször vagy olyan drámákat választott, amelyeket évek óta sikerrel játszottak (Madách Imre: Az ember tragédiája, Jókai Mór: Az arany ember, ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy), vagy olyanokat, amelyek újdonságnak számítottak, s még csak néhányszor adták elő őket (William Shakespeare: Téli rege, Bartók Lajos: Thurán Annd). Jótékony célú kiadásként könyvelték el a segélyeket is, amelyek között alkalmi, egyszeri kifizetéseket és rendszeres, havi járandóságokat egyaránt találunk. Ezeket már nem a jótékonysági előadások napi jegyeladásából finanszírozták, hanem a többi kiadástípushoz hasonlóan előzetesen belekalkulálták őket a tervezett összkiadásba; 1889-ben például a rájuk szabott költségirányzati összeg 500 forint volt. A jótékonysági előadásokkal ellentétben ezekről nem tudott a nyilvánosság, az, hogy ki és mennyi pénzt kapott, a színház belügye maradt. A belügyminisztérium engedélyével Molnár György (1830- 1891) 1888-tól haláláig rendkívüli segélyben részesült, 1889-ben például havonta 50 forintot adtak neki.74 Molnár nagy név volt a szakmában, noha több évtizedes pályafutása alatt a Nemzeti Színházhoz csak néhány évig kötődött. Pályáját az 1840-es évek közepén vidéken kezdte, színész és idővel színigazgató 74 OSZK SzT, Nemzeti Színház kötetes iratok. Kiadási főkönyv, 2. 150. Molnár segélyezése hasonlít ahhoz a gyakorlathoz, amelyet Cieger András Lónyai Menyhért miniszterelnökségének titkos kiadásai kapcsán feltárt. Az országgyűlés által 1870-ben bizalmas célokra megszavazott, a miniszterelnök által szabadon felhasználható rendelkezési összegből Vahot Imre lapszerkesztő, színműíró például havi 50 forintos havi részletekben évi 600 forintot kapott. Cieger András: A kormányzati politika rejtett működése. A miniszterelnök bizalmas kiadásai 1872-ben. Történelmi Szemle 60. (2018) 575-594. 1089