Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csapody Tamás: Jehova tanúi és a nyilas terror Nyugat-Dunántúlon. Egyéni sorsok a nagykanizsai internálótábortól a körmendi kivégzésig
JEHOVA TANÚI ÉS A NYILAS TERROR NYUGAT-DUNÁNTÚLON A Szentán maradtak helyzete az elfogások után még veszélyesebbé vált, mert ezek után a csendőrök bármikor eljöhettek értük. Az eredeti csoport férfi tagjaiból már csak hatan maradtak a kis faluban, mert az elfogottakon kívül időközben ketten más községbe mentek. A maradók így összeköltöztek a malomnál lévő szállásra. Az ács- és asztalosmunkához jól értők a malom gépházának padlásán kialakítottak egy tökéletesen álcázott búvóhelyet, s a férfiak éjjel-nappal a szalmazsákokkal ellátott helyiségben tartózkodtak. Az oda felvezető csapóajtót átalakították, álcázták, a padlás faburkolatát pedig teljesen átfestették. Rövidesen csatlakozott hozzájuk az időközben katonakötelessé vált és a csendőrök által már előállítani kívánt Bódis János is. A nők eközben szabadon mozogtak, s ellátták őket élelemmel és információval. 1945 januárjától áprilisig. Végül valamennyien megmenekültek. (A padlásnak hamarosan új lakói lettek: a felszabadító bolgár csapatok katonái elől ekkor a nők kerestek itt menedéket — szintén sikerrel.)21 Augusztin János, Szabó Bertalan és Helmeczi Sándor elfogása 22 Az 1944. december legelején szabadult Jehova tanúi közül többen ott kerestek menedéket, ahol korábban „kihelyezett internáltakként” dolgoztak. A kenézlői Papp László visszaemlékezése szerint 23 egy ötfős csoportot Horváth József (más forrás szerint Horváth Ferenc) nagykanizsai hentes és mészáros, valamint felesége fogadott be.24 Augusztin János és nővére, Augusztin Mária, Papp László és nővére Papp Berta, valamint Szabó Bertalan nemcsak munkát és az éhínség közepette bőséges ellátást kaptak, de viszonylag biztonságos elhelyezést is. A hentes két, a Jehova tanúihoz hasonló korú alkalmazottjának volt olyan igazolása, amely mentesítette őket a bevonulás alól, mivel a közellátás biztosításában vettek részt. A papírokat kölcsönadták Augusztinéknak, akik így szabadon tudtak 21 Faltinszki Tibor visszaemlékezése. (Cím nélküli, autográf, másfél oldalas visszaemlékezés.) Rahó, kb. 1995. (Barta Dezső rahói Jehova tanújának magántulajdonában.) A malom 1952-ben történt államosításától kezdve Bódis János gépészként és gatter-kezelőként dolgozott itt tovább. A jó állapotban lévő, gázturbinás malommá átalakított üzem a helyi termelőszövetkezet tulajdonába került és az 1980-as évekig folyamatosan működött, majd a TSZ lebonttatta. 22 Augusztin (Auguszti) János (Kistoronya /Malá Tina/, 1923. jan. 12. - Somotor /Szomotor/, 1981. dec. 21.) kistoronyai kovács. Az eredetileg Szabolcs megyei magyar Augusztin család tagjai Csehszlovákiában és Szlovákiában egyaránt az Auguszti formában használták a vezetéknevüket. Szabó Bertalan (Láca /Lácacséke/, 1921. aug. 23. - Körmend, 1945. márc. 2. 11 óra 15 perc) semjéni lakos, földműves, lóápoló. Helmeczi Sándor (Mátyus, 1920. nov. 19. - Tiszaeszlár, 1993. ?) 1952-től tiszaeszlári lakos. 23 Papp László: Győzelem a halállal szemben. Bp., 1992. április 22. MJTERNytsz.: Do-3086. 2-4. Papp László (Kenézlő, 1921. febr. 23. - Bp., 2002. okt. ?) kereskedelmi utazó, segédkertész, üzletszervező. 1949 és 1953 között a JTE országos vezetőségének tagja, 1949-től budapesti lakos. 24 Nagykanizsán ebben az időszakban több Horváth nevű hentes és mészáros dolgozott: Horváth Ferenc (Magyar u. 95.), Horváth Ferenc (Ország út 10.), Horváth József (Petőfi u. 6.). In: Nagykanizsa megyei város címtára 1937. Összeáll. Benedek Rezső. Nagykanizsa 1937. 33. 160