Századok – 2023
2023 / 2. szám - KAPISZTRÁN JÁNOS LEVELEZÉSE - KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS PERSPEKTÍVÁK - Letizia Pellegrini: Európa és a középkor határvidékén. A Kapisztrán-levelezés, a Magyar Királyság és az oszmán hódítás
LETIZIA PELLEGRINI annak is hatalmas szakirodalma és bőséges forrásanyaga van: irodalmi és történeti, valamint nyugati, bizánci és oszmán források egyaránt. Mindezt összevéve mégis elmondható, hogy van értelme önmagában is megvizsgálni az 1453 és 1456 közötti évek történetét annak szimbolikus jelentősége miatt, és azért is, mert bár véletlenszerű, de igen hatékony győzelmet hoztak. Nem áll szándékomban, hogy Kapisztrán Jánost (a korábbi hagyomány jegyében) „magányos hősként” tanulmányozzam, ugyanis nem volt sem hős, sem magányos. Alakját csak azoknak a „hálózatoknak” az ismeretében tudjuk megérteni, amelyek tagjaként tevékenykedett. Az első ilyen Kapisztrán vallási családja: az itáliai obszerváns ferencesek, akik a korábbi évtizedekben előtte jártak az Itáliából Közép-Kelet Európába vezető úton; azok, akik mellette voltak missziójának éveiben, és azok a helybéli kortársak, akikre munkásságát, prédikációs módszereit hagyta. Másodsorban meg kell vizsgálnunk az általa kialakított intézményi kapcsolatokat: Itáliában a városi önkormányzatokkal, a Római Kúriával és közvetlenül a pápákkal; az Alpokon túl a pápai legátusokkal, a helyi városi és politikai hatalom vezetőivel, egyházi személyekkel, befolyásos laikusokkal. Kapisztrán levelezése a konkrét célokhoz igazított kapcsolatok egyfajta „irányítóközpontjaként” értelmezhető, és szövegeiből olyan egyéni látásmód bontakozik ki, amely csak néhány esetben egyezett nagyszámú levelező partnerének világképével. Az itt magyar nyelven első ízben bemutatott kutatás tehát nem ragadja ki szélesebb kontextusából sem a nándorfehérvári győzelmet, sem a kereszténység „mártírjának” alakját, hanem egy kivételes értékű dokumentációra összpontosít: Kapisztrán János 1451—1456 közötti, Itáliából induló európai körútja során összegyűlt levelezésére annak a missziójának folyamán, amelynek menetét és kimenetelét nem lehetett előre látni. A Quattrocento történelmi kérdése: kereszténység vagy Európa? Novalis híres, Die Christenheit oder Europa című, 1799-ben írt (és csak 1826-ban megjelent) értekezésében, a romantika szellemében olyan középkorról álmodozott, ahol a kereszténység és Európa egyenértékű fogalmak, egymás szinonimái voltak. A Quattrocento nézőpontjából ezt a kijelentést kérdésként fogalmazhatjuk újra: az öder itt nem szinonimát, hanem alternatívát jelent. A konstanzi zsinat formálisan megszüntette a negyven évig tartó egyházszakadást, ugyanakkor újra kellett tervezni a világot, azon átalakulások feldolgozásával, amelyek a 14. század elejétől fogva előbb meggyengítették, majd magukkal sodorták a középkori kereszténység rendszerét. Ezen átalakulások főszereplőit különböző célok és tervek inspirálták, ezért csak időnként - látszólag vagy ideiglenesen, de mindenképpen nehezen - közeledtek egymáshoz. 217