Századok – 2023
2023 / 2. szám - KAPISZTRÁN JÁNOS LEVELEZÉSE - KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS PERSPEKTÍVÁK - Letizia Pellegrini: Európa és a középkor határvidékén. A Kapisztrán-levelezés, a Magyar Királyság és az oszmán hódítás
EURÓPA ÉS A KÖZÉPKOR HATÁRVIDÉKÉN pápa közötti összhang megteremtését, az itáliai obszervanciához csatlakozó ferences közösségek megreformálását. Kapisztrán Sienai Bernardin szentté avatása (1450. május 24.) után hagyta el Itáliát: ezt az eseményt (ami egyben személyes sikere is volt) kulcsfontosságúnak tartotta a ferences renden belül az obszerváns reform megerősítésére. Elismert prédikátori képességein és jogi képzettségén kívül magával hozott egy világos elképzelést a ferences életforma reformjáról az itáliai modell jegyében, továbbá a társadalom rekrisztianizációjának célkitűzését az eretnekség minden formája elleni könyörtelen harc révén. Főinkvizítor és pápai gyóntató volt, e címeket IV. Jenő, illetve V. Miklós adományozta neki. Kapisztrán alapvetően három, a középkorból örökölt eszközzel (prédikáció—jog—keresztes hadjárat) próbált hatni a különböző európai helyszíneken. De hogyan működtek ezek a már megváltozott világban? Hogyan találkoztak (vagy csaptak össze) a különböző reformelképzelések a 15. századi Európa társadalmaiban? Kutatási programunk kezdetén ezek voltak az első kérdéseink, amelyekhez hamarosan egy megfigyelés is csatlakozott. Kapisztrán missziója során kiszámíthatatlan módon váltakoztak az átütő sikerek és a megszégyenítő kudarcok. Térítő tevékenysége - mint már említettük - drasztikus elutasítással találkozott a szászországi ferencesek és a csehországi kelyhes „eretnekek” körében. A legmelegebb fogadtatás és a legnagyobb hírnév pedig a Magyar Királyságban jutott neki osztályrészül, ahol öröksége utat nyitott a szentté avatásához. A sikerek éppoly beszédesek, mint a kudarcok: sokszínű valóságot mutatnak be. Kapisztrán nézőpontjából mindig kudarcnak számított, ha nem tudta megvalósítani a tervét, s el kellett viselnie a módszerével, javaslataival szembeni ellenállást és elutasító reakciókat. De azok, akik ellene voltak, véleményünk szerint csupán a felmerülő problémák megértésének és kezelésének eltérő módját képviselték (legyen szó a csehországi megbékélést fenntartó konkordátum-politikáról, a törökök elleni keresztes hadjárattal kapcsolatos kétségekről vagy a lényegében önigazgató sub vicariis vagy a „Regula szerinti” sub ministris által vezetett közösségekben élő obszervánsok kétféle eszmeiségéről és gyakorlatáról). E megfontolások fényében Kapisztrán János jelenléte valódi és akaratlan provokációt és próbakövet jelentett környezetének: az általa felvetett problémák, a javasolt megoldások és azok az okok, amiért ezeket elutasították, talán még a sikeresnél is jobban elárulják, hogy merre tartott akkoriban az európai politika. Túl korai lenne még megbízható statisztikát készíteni Kapisztrán levelezésének egészéről, de nagyjából annyit mondhatunk, hogy az 1418 és 1456 közötti időszakra vonatkozóan összesen kb. 600 általa írott vagy kapott levélről van szó. Ezeknek alig kevesebb mint a fele missziójának hat évéhez kapcsolódik, amely Bécsújhelyen kezdődött és Újlakon végződött, a magyar kolostorban, ahol három hónappal a nándorfehérvári csata után meghalt. E levelek a Német-római 226