Századok – 2023
2023 / 2. szám - KAPISZTRÁN JÁNOS LEVELEZÉSE - KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS PERSPEKTÍVÁK - Letizia Pellegrini: Európa és a középkor határvidékén. A Kapisztrán-levelezés, a Magyar Királyság és az oszmán hódítás
EURÓPA ÉS A KÖZÉPKOR HATÁRVIDÉKÉN váltakozó intenzitással bírálták vagy támogatták, egészen II. Piusz soha el nem indult hadjáratáig, mely kivitelezhetetlennek bizonyult. Egy ideiglenes konklúzió felé A várnai csata kimenetele megismételte a nikápolyi rémálmot: a keresztes hadjárat mindkét esetben előtérbe hozta az eltérő érdekeket és a század közepének konfliktusos kapcsolatait.50 Négy évvel később, 1448-ban Hunyadi János egyedül próbált végső csapást mérni az oszmánokra, de Rigómezőnél vereséget szenvedett. Ezek a tapasztalatok 1456-ban összegződtek, amikor Nándorfehérvárnál a Magyar Királyság határainak védelmére egy végső kísérletet tettek. Kapisztrán János talán nem ismerte a korábbi események stratégiai részleteit, de világos volt számára a török veszély nagysága, az összecsapás várható nehézsége és tétje. Szenvedélyes felhívása a kereszténység védelmében azonban, amelyet pápai buzdítás is táplált, pusztába kiáltott szó maradt. „Európa” vagy a „kereszténység”, e két nagy ideál, amit ő és Róma egyetlen megkülönböztethetetlen egységnek gondolt, nem válaszolt. A konszenzus hiányát az ellentétes érdekek és a nem eléggé releváns szimbolikus célok okozták. Másrészt a keresztes hadjárat - jogi státusza és vallási indíttatású ideológiai távlatai miatt - nem tűnt valódi háborúnak, csupán a pápa háborúja volt, ezért érdektelennek tekintették, mert nem szolgálta azokat a „nemzeti” érdekeket, amelyek már a konstanzi és a bázeli zsinatokon is feltűntek, és amelyek Luxemburgi Zsigmond ingadozó (leginkább kétértelmű) álláspontjának és IV. Jenő pápa keresztes hadjárata kudarcának ékes megnyilvánulásai voltak. Feltétlenül hangsúlyozni kell Kapisztrán János ferences hovatartozását ebben a játszmában, különösen a misszió és a kereszténység térhódítása kapcsán. A ferencesek történetük kezdetétől fogva, a Regula XII. (utolsó) fejezete értelmében élen jártak a kereszténység határvidékein teljesítendő missziók terén. A misszió gyakorlatát szinte végigkísérte a vértanúság: elmondható, hogy Európa határait a ferences történelemben a mártírok kiömlött vére jelölte meg, különösen a 14. században.51 Jelképes, hogy az 1220-ban Marrakeshben meggyilkolt, úgynevezett marokkói mártírokat 1482-ben, az otrantói mészárlás (1480. augusztus 12.) másnapján ugyanaz a pápa, IV. Sixtus (korábban Francesco della Rovere ferences barát) 50 Elég, ha az oszmán hadsereg ruméliai előrenyomulására gondolunk, amelyhez át kellett kelniük a Boszporuszon, amit jelentősen megkönnyített a velencei flotta erős passzivitása és kivárási taktikája. 51 Lásd a témával kapcsolatos bejegyzéseket Mariano da Firenze: Compendium chronicarum Ordinis fratrum Minorum című munkájában. Ad Claras Aquas 1911. 234