Századok – 2023
2023 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csapiár-Degovics Krisztián: „Nekünk nincsenek gyarmataink és hódítási szándékaink”. Magyar részvétel a Monarchia gyarmatosítási törekvéseiben a Balkánon (1867-1914) (Sehrek Katalin)
TÖRTÉNETI IRODALOM valamint a két térség kezelésében megmutatkozó elméleti és gyakorlati háttérnek az elemzése olyan alap, amelyből kiindulva számos részterület bontakozik ki szerteágazóan, ámde határozott céllal, mivel ezek a mellékutak szerves egésszé fonódnak össze, így formálódik meg az az összkép, amelyben értelmezhetővé válik az Ausztria-Magyarország relációjában megfogalmazott gyarmatosító szerep. Az első nagyobb szakasz Kállay Benjámin bosznia-hercegovinai koncepcióját és annak motiváló tényezőit mutatja be. Kállay politikájának forrásait vizsgálva a szerző arra a megállapításra jut, hogy a német, a francia és a brit gyarmati modellek mellett a közös pénzügyminiszterre az Orosz Birodalom közép-ázsiai expanziójának részeként orosz fennhatóság alá vont Turkesztán esete is hatott. Csaplár-Degovics Krisztián rávilágít a Bosznia-Hercegovina és Turkesztán közötti analógiákra, ugyanakkor a fontos különbségekre is. A Bosznia-Hercegovinát irányító Kállay Benjámin és a Turkesztán kormányzójaként működő Konstantin P. von Kaufman szemléletmódján keresztül összehasonlítást olvashatunk a két tartomány kezelésében alkalmazott elvekről, módszerekről és problémakezelési stratégiákról, amelyek nyomán az is világosan kiderül, hogy Kállay miért gyűjtött információt a turkesztáni orosz berendezkedésről és milyen értelemben tekintette hasznos forrásnak az ottani tapasztalatokat. Az orosz politikai és katonai vezetésnek a turkesztáni gyarmatkezelésben megmutatkozott hiányosságai vagy problémái éppen egy nem követendő példa tanulságául szolgáltak Kállay számára. Különösen érdekes annak visszakövetése, hogy Kállay milyen személyeken és csatornákon keresztül jutott információhoz akár a fentebb említett orosz területtel, akár más államok gyarmati modelljeivel kapcsolatban. A szerző Kállay Benjámin bosznia-hercegovinai koncepcióján túl arra is kereste a választ, hogyan képzelte el a közös pénzügyminiszter Magyarország jövőbeli helyét, szerepét a balkáni tartomány életében és a dualista államon belül, hogyan kapcsolta össze Kállay a magyar birodalmi gondolat és a gyarmatosítás ügyét, s milyen módon próbált meg hatni a magyar politikai szféra képviselőire, valamint a közvéleményre. Csaplár-Degovics Krisztián az eszköztár főbb elemei között elsődlegesen Kállay Benjámin és a sajtó, valamint az értelmiségi körök együttműködésének feltérképezését végezte el, legyen szó akár a tudományos vagy az irodalmi élet alakjairól. A kommunikációs csatornák, valamint a Bosznia-Hercegovinával kapcsolatos ismeretek közvetítése egy olyan - Kállay vezetése és koordinálása alatt létrejött - ismeretterjesztő közeget teremtett, amely orientalista súlypontjaival, az „egzotikus másik” képének népszerűsítésével nyerte meg közönségét például a koloniális regények révén, melynek egyik meghatározó példája Jókai Mór Kassák Dániel című hosszabb elbeszélése volt. Továbbá a szerző rámutatott Kállay Benjáminnak a hazai és a nemzetközi sajtó esetében egyaránt megfigyelhető tudatos stratégiájára, amelynek célja az volt, hogy „az osztrák-magyar tudományos és polgári elitet érdekeltté tegye a bosznia-hercegovinai modernizációban” (56.) és indokolja az európai közönség számára a Monarchia nyugat-balkáni jelenlétének fontosságát. Ennek kivitelezésében olyan személyek voltak segítségére, mint Henri Mose, Alfons Mucha, Gustav Steinbach, valamint Asbóth János. Az elemzés másik fontos sarokpontja Kállaynak a Bosznia-Hercegovina irányítását a magyar birodalmiság gondolati síkjával összekapcsoló elképzelése. Csaplár-Degovics Krisztián azt is vizsgálja, hogy a Kállay-koncepció bizonyos elemei hogyan csapódtak le a magyar politikai szférában, mennyire volt nyitott a magyar politikum a gyarmatosításra mint politikai programra, és hogyan vetítette vissza mindezt önmaga helyzetére. Ennek az összetett folyamatnak a megértésében a szerző nagy hangsúlyt fordított a magyar képviselőház gyarmatfogalmának tanulmányozására és az 1867-1914 közötti képviselőházi naplók kvalitatív és kvantitatív szövegelemzésére. Ezek révén képet kapunk a gyarmat és gyarmatosítás kifejezések különböző periódusokban való előfordulásáról (és azok gyakoriságáról), a kifejezéseket körbevevő tematikus közegről, amely a fent említett fogalmak értelmezési keretét adta. A jelentésrétegek vál 610